Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
366 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS 2 ől*+ . *J(r-s) 2 -h 2 (5r{r - s) + ős(r - s) + höh) + őa> 1 (őr(r -s) + Ss(r - s) + höh) + őa>> > ^{r-s) 2-h 2 » <57* +—-—& + s since 0 s 0 n zsinór cosa° A „nyél" segítségével beépített szarufa elhelyezkedésének másik két esetét tanulmányozva (15/A., B. kép), FGH és FIH háromszögek hasonló geometriáját figyelhetjük meg. Ezért öp (18) útvonalon történő közelítése ezek esetében is lehetséges és ajánlott. Az ittenieknél általánosabb hibaterjedési vizsgálatok végezhetők a differenciálszámítás segítségével [a öh számítására készített (11) képlet a h-ra megállapított (1) képlet ún. első deriváltja, a (12) képlet a (2) képleté, stb.]. A fentebb bemutatott eljárás a differenciálszámítással teljesen azonos végeredményeket szolgáltat, és függvénytani alapismeretek nélkül is elsajátítható. Éppen ezért a természettudományok számos területén alkalmazzák. Külön szólnunk kell arról, hogy a keletkezett végeredményeket hogyan kell értelmezni. A 3/B. pontban megfogalmazott állításaink értelmében az (1-7) egyenlőségek csalnak, vagyis végeredményeik az egykori valóságtól némiképp eltérnek. A csalást pedig úgy lehet tetten érni, hogy a fellépő „belső" és „külső" hibákat mintegy „beépítjük a keletkező végeredményekbe". Az eljárás a kiindulási adatok „elbizonytalanításával" kezdődik: a fellépő „belső" és „külső hibák" ismeretében, a számításokhoz szükséges mérhető távolságokat valamilyen mértékben „nem hisszük el". A lakógödör és „nyél" megfigyelhető méreteit közelítő értékeknek fogadjuk el, melyekhez abszolút hibákat rendelünk. így az eredendően pontszerű ásatási adatok tartományokká változnak. Az abszolút hibákat úgy kell felvenni, hogy a pontos érték bizonyosan az általuk határolt tartományon belül maradjon. Például az a = 2 m mérhető érték helyett, legyen a = 2 m közelítő érték abszolút hibája öa = 0.1 m. Ekkor azt állítjuk, hogy a fellépő „belső" és „külső hibákat" figyelembe véve a pontos érték a = 2 m ± 0.1 m, vagyis a lakógödör félszélességének a „nyél" segítségével beépített szarufa alatt mért valóságos vetülete 1.9 m és 2.1 m között, 20 cm-es tartományban ingadozhat. Ha m* = 0.6 m közelítő (mérhető) érték abszolút hibája őm* = 0.1 m, akkor azt állítjuk, hogy a fellépő „belső" és „külső hibákat" is figyelembe véve, a pontos érték m* = 0.6 m ± 0.1 m, vagyis a szarufa beépítéséhez „feltétlenül szükséges" méretekkel rendelkező csatorna teljes mélysége 0.5 m és 0.7 m között, 20 cm-es tartományban ingadozhat. A számításokhoz szükségképpen olyan adatokat is fel kell használnunk, melyek a régészeti feltárás során nem mérhetőek (d\ s és s*). Az ilyen, ún. fiktív adatok esetében ugyanígy járunk el: az ásatási adatokhoz hasonlóan ezek is tartományok, melyek közelítő értékekből és ezek abszolút hibáiból állnak. Az abszolút hibákat természetesen most is úgy kell felvenni, hogy a pontos érték minden kétséget kizáróan az általuk határolt tartományon belül maradjon. Ha d' = 0.2 m közelítő érték abszolút hibája őd % = 0.1 m, akkor azt állítjuk, hogy a pontos érték ŰT = 0.2 m ± 0.1 m, vagyis az elpusztult tetőszerkezet szelemenjének valóságos átmérője, (a néprajzi párhuzamok ismeretében) 0.1 m és 0.3 m között, 20 cm-es tartományban ingadozhat. Fontos beszélni arról is, hogy őm*, öd\ ős, &* abszolút hibákat hogyan célszerű megválasztani. A kérdést később, a 3/E. pontban tárgyaljuk.
