Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
340 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS Ebben az egyenletben a ház ismeretlen taréjmagasságán kívül már csak ásatási adatok szerepelnek. Az összefüggést h-ra rendezve, a következő végeredményre jutunk: 2 m * A ház belmagassága (ha padló és a szelemen között mért távolságot jelenti. A taréjmagasságot ismerve h * már könnyedén számítható: h y = m + h - d\ (2) A képletben szereplő m azaz a lakógödör mélysége ásatási adat, ŰT pedig gyakorlatilag a szelemen átmérőjével azonos. Utóbbit a régészeti feltárás során mérhető adatokból természetesen nem állapíthatjuk meg, néprajzi párhuzamok tanulmányozásával azonban viszonylag pontosan becsülhető. Mivel a ház taréj magasságának meghatározásával az ABC és DEC derékszögű háromszögek mindkét befogója ismertté vált, átfogójuk, azaz a „nyél" segítségével beépített szarufa hossza a Pitagorasz-tétel alapján, mindkét háromszögből számítható: r = Jb 2 + h 2, (3) r = J(h + m*) 2+a 2. (4) Mint már említettük, a „nyél" segítségével beépített szarufa alsó végének átmérőjére a „nyél" legkisebb szélességéből következtethetünk. Ha az Árpád-kori házak „nyelében" a szarufa alját mozgatták, akkor a szarufa alsó végének átmérője a „nyél" legkisebb szélességét nem haladhatja meg: ellenkező esetben ugyanis a szarufa beszorulna. Az Árpád-kori házak „nyele" az esetek többségében a lakógödörtől párhuzamos oldalakkal távolodik, azaz szélessége teljes hosszában állandó. Ha ez nem így van, akkor legkisebb szélességét a lakógödör földfalába csatlakozó végénél, a „torkolatban" figyelhetjük meg ( SZENTGYÖRGYI-BUZÁS-ZENTAI 2000). A „nyeles" szarufacsere gyakorlati megvalósítása közben észrevettük, hogy a szarufa mozgatására kialakított „nyél" legkisebb szélességének a szarufa alsó átmérőjét valamelyest meg kell haladnia. Ennek az a magyarázata, hogy a „nyélben" történő mozgatás közben a szarufa saját hossztengelye körül még foroghat is. Mivel a hosszas utánajárással előállított szálfákból készített szarufák sem lehetnek a valóságban teljesen egyenesek, a hossztengely körüli forgás adott esetben jelentősen szélesebb csatorna kialakítását teszi szükségessé. Ha tehát a csatorna szélességét ennek megfelelően alakítjuk ki, a szarufát kívülről vontató embereknek vagy igavonó állatoknak a tetőfedőanyagok bedomborodó rétegeinek egyébként is hatalmas súlyán kívül nem kell még a „nyél" földfalának súrlódási együtthatóját is leküzdeniük. A „nyél" legkisebb szélességét a továbbiakban jr^z mi n-nel jelöljük. Nevezzük e legkisebb szélesség és a szarufa alsó átmérőjének (d) különbségét s *-nak. Ekkor d a következő lesz: d = nysz mi a-s*. (5)
