Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata

A HALÁSZKUNYHÓ UJJLENYOMATA 339 Helyesen járunk el akkor, ha a szelemen síkjának az ágasok számára ásott lyukak középpontjait összekötő egyenes síkját fogadjuk el. Ekkorflc&O, forgatónyomaték tehát gyakorlatilag nem keletkezik. Valamivel nehezebb dolgunk lehet akkor, ha a szelement kettőnél több ágas tartotta. Ekkor ugyanis az ágasok számára ásott lyukak középpontjai az esetek egy részében nem egy egyenesen fekszenek. Ilyenkor (12/B. kép), adott egyenes síkját abban az esetben tekinthetjük a szelemen síkjának (szaggatott vonal), ha a szelemenágasok számára ásott lyukak középpontjaiból húzott merőleges távolságok (fu t

2, /

3, ...) összege a lehető legkisebb értéket veszi fel. A szelemenágasokon keletkező össz-forgatónyomaték ebben az esetben a legkisebb, ugyanis t

x távolság az első ágason keletkező forgatónyomaték erőkarja ifk

x), t

2 távolság a második ágason keletkező forgatónyomaték erőkarja (fk

2), stb. A szelemen síkját meghatározó egyenest tehát ilyen módon kell „illeszteni" az ágasok számára ásott lyukak középpontjaira. Az eljárást lineáris regressziónak nevezik. Az a, b, és /* távolságok a „nyél" segítségével beépített szarufa síkját meghatározó egyenes különböző szakaszai. Tekintsünk a 11/B. képre. A „nyél" segítségével beépített szarufa síkja a „nyél" síkjával azonos akkor, ha a „nyél" a lakógödör földfalától párhuzamos oldalakkal távolodva, féloldalas kiöblösödés nélkül záródik le. Ebben az esetben a fenti egyenest a „nyél" középvonalában vesszük fel (jobb oldalon fent és bal oldalon lent). Ha a lakógödör földfalától párhuzamos oldalakkal távolodó „nyél" egy ponton szélesedni kezd, és felülnézetben „félig nyitott legyező" formájú (SZENTGYÖRGYI-BUZÁS-ZENTAI 2000) féloldalas kiöblösödéssel záródik (mint ahogyan pl. a 9/A. képen bemutatott lakógödör „nyele"), akkor a segítségével beépített és végleges helyére került szarufa alsó vége a kiöblösödésben helyezkedett el. (Az állítás magyarázatát később, az 5. és 7. pontokban tárgyaljuk). Ebben az esetben a „nyél" torkolatának középpontján, és a kiöblösödésen átmenő egyenes lesz az, amelyen az a, b és /* távolságok fekszenek (jobb oldalon lent). Az egyenest úgy kell felvenni, hogy mindvégig a „nyél" felett haladjon, mégpedig úgy, hogy a síkjában mozgatott adott vastagságú szarufa a számára kialakított csatornába mindenhol beleférjen. A „nyél" segítségével beépített szarufa alsó végének vastagságáról (kör keresztmetszet feltételezése esetén átmérőjéről) a „nyél" legkisebb szélessége (ilyen esetekben a torkolati szélesség) ad felvilágosítást (ld. később). Tekintsük a 1 l/A. képet. Figyeljük meg a bal oldalon látható két derékszögű háromszöget. Az ABC háromszög egyik befogója (b) ásatási adat, másik befogója pedig a taréjmagasság. Utóbbi, és az átfogó hossza ismeretlen. A DEC háromszög oldalai közül is csak az egyik befogó hossza (a) mérhető a régészeti feltárás során. Vegyük észre, hogy mindkét háromszög átfogója a „nyél" segítségével beépített szarufa hosszúságával (r) egyenlő. írjuk fel a Pitagorasz-tételt az ABC háromszögre: b

2 + h

2 = r

2. Másrészt a DEC háromszögből szintén a Pitagorasz-tétel szerint: a

2 + (h + m*)

2 = r

2 . Mivel mindkét egyenlőség jobb oldalán a „nyél" segítségével beépített szarufa hosszúságának négyzete áll, a két összefüggést összevonhatjuk: b

2 + h

2 = a

2 + {h + m*)

2.