Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Szentgyörgyi Viktor - Mezei István - Búzás Miklós: A halászkunyhó ujjlenyomata
336 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - MEZEI ISTVÁN - BÚZÁS MIKLÓS 3. A számítások bemutatása az A csoportban 3/A. A tetőzet méreteinek számítása 3/B. A hibák meghatározása 3/C. A hibák irányának meghatározása 3/D. A hibák nagyságának meghatározása (az abszolút hibakorlát bevezetése) 3/E. A találati pontosság meghatározása 4. A következtetések kiterjesztése a többi csoportra 5. A számítások ellenőrzése 6. A nullhipotézis vizsgálata 7. Egy konkrét eset bemutatása A felsorolt pontok egymásra épülnek. A dolgozat olvasásakor éppen ezért ajánlott az itt megadott sorrend megtartása. 1. A nullhipotézis felállítása A vizsgálat során kiindulásul vett hipotézist hagyományosan nullhipotézisnek nevezik, és // 0-lal jelölik. Jelen esetben a nullhipotézis legyen az, hogy az Árpád-kori házak „nyele" szarufák beépítésére szolgált, mégpedig az ismertetett módon. Ezt indokolatlanul nem lehet elvetni, sem elfogadni, így a vizsgálatok egy része szokásos módon éppen H 0 igazolására irányul. Annak eldöntésére, hogy a nullhipotézis igaz-e, vagy hamis, a matematikai okfejtés végén, a 6. pontban kerül majd sor, a gondolatmenet elején pedig tegyük fel, hogy H 0 igaz. Vizsgáljuk meg e nullhipotézis sajátos geometriai következményét. Rajzoljuk meg az egykori lakóház keresztmetszetét a „nyél" segítségével beépített szarufa síkjában (10. kép). Ha H 0 igaz, akkor a „nyélben" mozgó szarufa alja egy körívet ír le. A körív középpontja (origója) a szelemen tetején helyezkedik el, sugara pedig éppen szarufa hosszúságú. A körív, melyet a „nyélben" mozgó szarufa alja súrol, egy területet metsz ki a padkából (vonalkázott terület). Éppen ezt a terület kell kivágni ahhoz, hogy a szarufa alját a „nyélben" mozgatni lehessen. 2. A „nyeles lakógödrök" osztályozása Az Árpád-kori telepásatásokon előkerült „nyeles lakógödrök" egy részében a „nyél" legnagyobb mélysége meghaladja a lakógödör legnagyobb mélységét, vagyis mélyebb a „nyél", mint a ház. Ilyenkor a „nyél" a padlószint alá süllyed. A feltárt „nyeles lakógödrök" másik részében pedig a „nyél" legnagyobb mélysége kisebb a lakógödör legnagyobb mélységénél, azaz mélyebb a ház, mint a „nyél" (SZENTGYÖRGYI-BUZÁS-ZENTAI 2000) E két típust eltérő geometriájuk miatt külön csoportba kell sorolnunk. A lakógödör és a hozzá tartozó „nyél" legnagyobb mélysége között fennálló viszony alapján szétválasztott két csoportot tovább kell osztanunk aszerint, hogy az ásatáson a korabeli külső járószintet sikerült-e feltárni. Ugyanis a korabeli külső járószint ismeretének hiánya jelentős mértékben korlátozza az egykori tetőszerkezet méreteinek meghatározását. A két csoport ismételt kettéválasztása során négy csoportot kapunk, melyeket tovább kell osztanunk aszerint, hogy az egykori tetőszerkezet méreteinek meghatározásához a „nyél" legnagyobb mélységét és legnagyobb hoszszát használjuk-e fel, vagy a számításokat ezek figyelembe vétele nélkül végezzük. Módszertani magyarázatra szorul, hogy az Árpád-kori házak „nyelének" teljes mélysége, és legnagyobb mélysége, valamint teljes hossza és legnagyobb hossza alatt nem ugyanazt értjük. A legnagyobb mély-
