Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Szentgyörgyi Viktor - Búzás Miklós - Zentai Mihály: Az Árpád-kori házak „nyele"

314 SZENTGYÖRGYI VIKTOR - BÚZÁS MIKLÓS - ZENTAI MIHÁLY be. Ez a tény felvet még egy problémát. Mivel belülről egyszerre több ember nem fér hozzá, a „nyél" eltüntetése gyakorlatilag egyemberes feladat. A döngölés gyakorlott embernek is legalább tíz percig tart. Ez pedig sok, ha úgy számolunk, hogy közben a megroggyant tető súlyát meg kell tartanunk. A szarufa aljának döngölés előtti visszacsúszását megakadályozhatjuk úgy, hogy a kötél végét egy külső fix ponthoz — például egy fához, vagy egy bedöngölt cölöphöz — erősítjük, de megakadályozhatjuk többek között ékek és rudak segítségével belülről is. (Meg kell jegyeznünk, hogy utóbbi a szarufa megtámasztására ugyan alkalmasnak bizonyult, mozgatására viszont nem, függetlenül attól, hogy a szarufa alsó vagy felső végét mozgattuk.) A szarufa aljának döngölés előtti viszszacsúszását megakadályozó hasonló technikák alkalmazásának jelentősége feltételezésünk szerint akkor nagy, ha valamilyen oknál fogva igavonó állatot nem foghatunk be, azaz a tető súlyát a döngölés befejezéséig kézi erővel kell megtartanunk. Nem szorul külön magyarázatra, hogy a tető alján keletkezett apró lyukat (ahol a kötelet vezettük ki a házból) könnyűszerrel eltüntethetjük: nem kell hozzá más, mint egy marék szalma és egy lapát föld (10. kép B/7). A szarufacsere a második módszerrel (10. kép B., 11. kép) mindössze 40 perc alatt végrehajtható. A müvelet elvégzéséhez a „nyél" kiásása elengedhetetlenül szükségesnek bizonyult: nélküle az új szarufa beépítése korabeli felszereléssel — a tető legalább részleges szétszedése és újra összerakása nélkül — tapasztalataink szerint nem hajtható végre. Külön szólnunk kell arról, hogy a „nyeles módszer" a tetőfedő anyag(ok) fajtájától függetlenül, minden nehézség nélkül alkalmazható akkor is, ha a szarufákon keresztben rögzített, ún. tetőlécek sorakoznak (melyekhez pl. a nádat is varrják). Az elmondottak alapján az Árpád-kori házak „nyelének" összes tulajdonságát megérthetjük. Természetessé válik, hogy a szarufa alsó végének mozgatásához szükséges csatorna feneke a lakóverem irányába lejt. Tapasztalataink szerint azonban a föld visszadöngölését akkor is sikeresen el lehet végezni, ha a szarufa nem ül meg a „nyél" lekerekítve záródó végének fenekén (ahogyan például all. képen is láthatjuk). Ilyen esetben a szarufa alá is döngölünk földet. A „nyélnek" tehát nem kell szükségképpen a lakóverem irányába lejtenie. A gyors munka érdekében eleink valószínűleg nem számolgatták a szarufa mozgási pályáját: egyszerűen csak vágtak egy csatornát. Ezért fordulhatnak elő olyan „nyelek" is, melyek alja teljesen szabálytalan vagy egyenes, esetleg nem is a lakóverem irányába lejt. Ha a lakógödör mélysége kicsi, és/vagy széles a padka, vagy a tetőszerkezet alacsony, akkor előállhat az a furcsa helyzet is, hogy az épület belmagassága a szarufa hosszánál jelentősen kisebb. Ebben az esetben felállítása nem egyszerű feladat, hiszen a közel függőleges helyzetbe emelt szarufa a házban nem fér el. Ekkor felső végét csak úgy emelhetjük a gerincszelemen mellé, ha alsó végét a padló alá süllyesztjük. (Másik lehetőségünk az volna, hogy a tetőt lyukasztjuk ki, és a szarufa felső végét kidugjuk a házból. Ez természetesen nem volna helyes döntés.) Ha tehát a szarufa hosszúsága a ház belmagasságát jelentős mértékben meghaladja, akkor célszerű olyan „nyelet" ásni, amely a lakógödör padlószintjénél mélyebbről indul. Ekkor tehát mélyebb a „nyél", mint a ház. Azokban a házakban pedig, melyekben a közel függőleges helyzetbe emelt szarufa nem haladja meg a belmagasságot, a „nyél" legmélyebb pontja is magasabban fekszik a padlószintnél, azaz mélyebb a ház, mint a „nyél". Előfordulhat, hogy a „nyél" kiásásakor a szarufa mozgási pályáját első próbálkozásra nem találjuk el (a kardoskúti „földbeásott lakóház" rekonstrukciójában végzett kísérleteink során ezt a hibát mi is elkövettük). Ekkor a szarufa mozgatásának iránya a számára ásott csatorna irányát nem követi teljesen. Az ilyen, rossz irányba mutató „nyélben" a szarufa vontatás közben elakad. Ilyenkor a „nyél" irányát korrigálni kell. Ez úgy oldható meg, hogy a már meglévő árkot megfelelő oldalfalának lefaragásával addig tágítjuk, míg a szarufa mozgatása a helyes irányba lehetővé nem válik (12. kép). A felülnézetben leginkább „félig nyitott legyezőre" emlékeztető féloldalas kiöblösödéssel záródó „nyelek" ekképp keletkeznek.