Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
274 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN példája is van a véletlen, pontosabban a hirtelen bekövetkező balesetek következményeként eltemetett edényeknek. Például olyan, tüzesetben elpusztult lakóobjektumok esetében, ahonnan a háztartás használhatatlanná vált kellékeit egykori tulajdonosaik már nem tudták kimenteni, és az oltás befejezése után sem vitték el. Vagy pedig sikerült már feltárni olyan, az edényégetés folyamata közben összeomlott fazekaskemencét (PIFFL 1965,63-88), amelynek belsejében ép edények voltak. Más esetekben viszont bizonyosan tudatos cselekvés állt az edények elásásának hátterében. Ilyen okokra vezethető vissza pl. az edénydepók keletkezése, vagy a rituális okokból történt elföldelés. Kiemelendő, hogy az edénydepók inkább a különböző őskori kultúrákra jellemzőek, bár a középkor vonatkozásában sem érdemes kizárni keletkezésük lehetőségét, a rituális okokból történt elföldelés esetén pedig természetesen nem az edény volt a varázslás központi eleme, hanem az csupán a különböző, mágikus erejűnek hitt tárgyak (pl. tojás, kisállat, szeg, stb.) lefedésére szolgált. 7 3 A homokgödröki, épen napvilágra került edények lelőkörülménye igencsak hiányos rögzítése folytán a fentebb felsorolt négy lehetőség közül egyetlen egyet sem lehet teljes bizonyossággal kizárni, bár így is felállítható egy valószínűségi sorrend. Sőt, az sem lehet kétséges, hogy a homokgödröki lelőhely esetében a fentebb felsorolt földbe kerülési okok közül szinte mindegyiket könnyebb cáfolni, mint mellette pozitív érveket felsorakoztatni. így a véletlenszerű földbe kerülés, azaz a leégett telepjelenségből való származtatásnak 7 4 ellentmond az, hogy az edényekről hiányoznak a másodlagos túlégés nyomai. Sőt többségük újonnan, azaz nem használt állapotban került földbe. Ez utóbbi körülmény az edényégetés közben összeomlott fazekaskemence 7 5 feltételezését támaszthatná alá, ha két további megfigyelés nem mondana ellent. Egyrészt a tárgyalt edényeken nem figyelhetők meg felemás kiégésre utaló nyomok. Másrészt, a homokgödröki edények — egységes formaviláguk ellenére is — túlságosan változatosak ahhoz, hogy egy-két fazekasműhely omladékának tekinthessük őket. A félresikerült égetés során keletkezett „technológiai felesleg" gondolatát pedig az cáfolja, hogy az edények megformálása a kor színvonalán áll, feltűnően aszimmetrikus példányt nem találni köztük. Továbbá, a győri bencés gimnázium értesítőjében az 1870es, ill. 80-as években közzétett, régiségtári gyarapodási jegyzékek (MÉRY 1867/8, 19-21; MÉRY 1877, 105; MÉRY 1878, 93-94; MÉRY 1879, 195-196; MÉRY 1880,45^16) alapján az sem lehet kétséges, hogy a tárgyalt ép edények nem egyszerre, hanem folyamatosan kerültek elő, éveken, évtizedeken keresztül. Ez utóbbi körülmény az edénydepó ellen is szól, bár e vonatkozásban természetesen felvethető, hogy nem egyetlen nagy, hanem több, kisebb raktárleletet is megbolygathattak a dualizmus korában. Az elásás e módja ellen azonban egy további, súlyos érv is szól: az, hogy edénydepók a különböző őskori kultúrákrajellemzők. Még egyetlen pontosan megfigyelt Árpád-kori példájuk sem ismert. Az elmondottakkal ellentétben a rituális célzatú elásás mellett egy minden kétségen felül álló, pozitív érv is felsorakoztatható: Méry Etel ill. Börzsönyi Arnold közleményeinek két-két rövid megjegyzése. E leírásaik olyannyira kifej ezőek, hogy azokból mindenképpen érdemes szó szerint is idézni: Méry Etel: „ 16 cm m.fagasságú], 30 cm öböl- 27 cm száj átmérőjű, gömbölyű fenekű urna, telve hamuval, szénnel, párkányán átellenesen két-két lyukkal, (...) 12 cm. m.fagasságúj, 14 cm szájátmérőjű, kívül vörös, belső törésben fekete, kavicsos gyúrmájú, bögre alakú urna madárcsontokkal, " (MÉRY 1878, 93) Börzsönyi Arnold: „A fazekakról még megjegyzem, hogy szájjal vagy lefelé voltak fordítva, s egyizben alája apró vastárgyak voltak rejtve, vagy fölfelé álltak rendesen, és apró állatcsontokkal kevert földet, egyizben tojáshéjat, egy másik esetben halcsigolyát tartalmaztak." (BÖRZSÖNYI 1888, 179) valamint: ,,Az edények szájnyílásukat rendesen fölfelé álltak a földben és vagy tisztán földdel, vagy ép állati (emlős) apró csontokkal, vagy azok töredékeivel, néha azonban halpikkely és halcsigolyával kevert földdel valának tele; de két esetben a mit magam is láttam, le valának borítva s alattok egyiknél fakult tojáshéjak másiknak apró vastárgyak, talán szegek, voltak elrejtve. A szegek egészen össze voltak rozsdásodva. Ezekből kitűnik, hogy edényeink
