Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
270 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN máit edények halmazának egy további, jellegzetes eleme a kancsó, amelyek közül szintén csak egyetlen egy maradt meg viszonylag épen. A töredékek nagy része pedig a fülrészből származik, így tipológiai elemzésre csak korlátozott mértékben alkalmas. Az egyetlen kiegészíthető, gyorskorongon formált, homokgödröki cserépkancsó 6 0 (13. kép 6) vörösre égő agyagból készült, soványítóanyaga: jól átszitált homok. E kancsó valamivel magasabb az azonos technológiával készült fazekaknál, alakja kifejezetten vállas, a legnagyobb kihasasodása testének felső harmadában található. Nyakrésze hosszú és tölcséres, füle hurkaszerü, irdalt felületű, a vállból indul. A kancsó kisméretű, szintén a váll vonalából induló, csőszerű kiöntőjét pedig nem a füllel szemben képezték ki az edény vállán, hanem a két részlet egymáshoz képest derékszögben áll - a jobbkezes használatot téve kötelezővé. A gyorskorongon formált asztali edények csoportjának egy további, sajnos csak egyetlen biztos homokgödröki példával rendelkező típusa a cseréppohár (13. kép 7). E karcsú, egyenes peremmel és alsó harmadában ívelt testtel rendelkező talpas edényt a kutatás egy része gótikus pohárként tartja számon. A forma minden bizonnyal nyugat-európai eredetű. Reprezentatív jellegét az tanúsítja, hogy a középkori Magyarországon csak egyes várak, ill. a városok, pl. Buda, Esztergom vagy Pozsony leletanyagában mutatható ki. 6 1 A gyorskorongon formált edények halmazán belül jellegzetes csoportot alkotnak a pecsételt peremű tálak töredékei (13. kép 2, 4). Túlnyomó többségük még a 19. század végén került múzeumba. Megőrzésük ténye arra utal, hogy a homokgödröki leleteket gyűjtő, dualizmus-kori régiségbarátok körében e tálak a kerámiátárgyak átlagánál nagyobb megbecsülésnek örvendtek. Hiszen csak e tálakat, néhány palacknyakat, korsófület, lábasfogót, illetve a grafitos anyagú, redukált égetésű, sokszor perembélyeggel is ellátott osztrák importedényeket tekintették olyan kerámiatárgyaknak, amelyeket töredékes állapotuk ellenére is érdemes megőrizni. A budai, illetve kőszegi (HOLL 1992, 29, 31) tálakhoz hasonlóan a győri táltöredékek is nagyméretű, lapos, ferde oldalfalú, vízszintesre kiszélesedő edények részletei voltak. A peremükre pecsételt halszálka-, ill. fenyőág-minta is könnyedén párhuzamba állítható pl. a kőszegi példányok díszítésével (HOLL 1992,55. kép 1,3; 77. kép l). Joggal feltételezhető továbbá az is, hogy — a kőszegi párhuzamokhoz hasonlóan — a győri tálakat is kézmosóedényként használták. A gyorskorongon formált edények csoportjának a bemutatását egy igen jó megformázású, redukált égetésű, fekete színű kulaccsal zárjuk (16. kép 13). Ezen edényt csak feltételesen mertük a késő középkorba és/vagy a korai újkorba sorolni, hiszen formázásának módja miatt a római kor is számításba jöhet. Bizonytalanságunk leginkább annak a következménye, hogy nem találtunk közeli párhuzamát a késő középkori edények között. Másrészt viszont a homokgödröki leletek római kori részét feldolgozó T. Szőnyi Eszter tipológiai érvek alapján kizárta annak a lehetőségét, hogy a tárgyalt edény e korszakba lenne sorolható. így a párhuzamok hiánya ellenére is a késő középkori/kora újkori származtatás tűnik a legvalószínűbb megoldásnak. Sőt, az is elképzelhető, hogy a lelőkörülmények is a középkori származtatás mellett szólnak. Ha elfogadjuk, hogy e kulacsra illik rá Méry Etel alábbi leírása: ,, Barlangszerű nagy égetésben (azaz, feltehetően egy össze nem omlott boltozató kemencében - T. M.) (...) lapított gömbalakú, hosszú vékonynyakú 10 cm magas barbáredény, 10 cm fenékhosszú, 7,75 cm fenékszélességű, 13 cm vállhosszú, 4,5 cm magas nyakú vállon két dudoros" (MÉRY 1879,195). A homokgödröki cserépedények rövid jellemzése után érdemes megemlékezni egy innen származó érdekes kőedényről is (11. kép 1). A hasáb alakú mészkőtömbből faragott edény teste hengeres, bár alja felé kissé szűkül, aminek következtében oldalfalai is kissé ívelt vonalvezetésűek. Alsó és felső peremét egy-egy masszív, lekerekített szélű gyűrű zárja. E talp- illetve peremgyűrűt két, egymással átellenesen elhelyezkedő masszív borda köti össze. A bordák közeit pedig egymással szintén átellenesen két plasztikusan kiemelkedő,
