Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 265 reszt darabja is (LOVAG 1994, 206). A faragott kövek közül pedig a malomkövek a leggyakoribbak, de szintén e lelőhelyről származik legalább egy ép kőedény is. E tárgyak feldolgozásának igencsak szűk keretet szab múzeumba kerülésük — fentebb már ismertetett — módja. E körülmény folytán ui. csak az 1967-től, azaz a Fehérvári úti közúti híd éptését megelőző leletmentés (UZSOKI 1968, 18, 2. ÁBRA) óta számolhatunk leletegyüttesekkel, az 1930-as évek előtt pedig csak az ép, ill. esztétikai szempontból is értékelhető, azaz a „szép" tárgyak kerültek múzeumba. Sajnos azonban a lelőhely történetében az 1967-es év egy olyan kései időpont, amikorra már az egykori természetes felszín túlnyomó része, minden bizonnyal legalább 90-95%-a megsemmisült. így tehát a Homokgödrökben gyűjtött tárgyak túlnyomó többsége is csak egyedi darabként elemezhető, a tipológia módszertana segtségével. E megállapítás valóságértékét pedig sajnos nem csökkentheti az, hogy már a 19. század végi 20. század eleji leletgyűjtések vezetői is igyekeztek rögzteni bizonyos — a homokkitermelésben, ill. az építkezéseken dolgozó munkások által kibontott — telepjelenségeket, és e tárgyú megfigyeléseik egy részét közzé is tették (Lásd pl.: MÉRY 1877, 101; MÉRY 1878, 93; MÉRY 1879, 195; BÖRZSÖNYI 1888, 180-183). Terjedelmes lerásaik azonban sajnos csak igen kis mértékben tudják ellensúlyozni a leletösszefüggések rögzítésének hiányát. Elsősorban a rajzi dokumentáció hiánya, másrészt a nevezéktan kidolgozatlansága - így pl. a Méry Etel által alkalmazott sajátos, és nehezen értelmezhető kifejezések miatt. 4 4 További keveredés forrásává vált az is, hogy a bencés gimnázium régiségtárának őrei — egy a renaissance-korból eredő módszerrel (SKLENÁR 1983, 31) — az „Artficialia" részleget római-, ill. barbár készítményekre osztották fel, egy harmadik kategóriaként pedig a magyar tárgyakat választották ki. 45 E módszer eredményeként ui. az azonos korszakból, sőt esetleg objektumból származó tárgyak különböző lelethalmazokba kerültek vagy kerülhettek. (Egyetlen példaként a grafitos anyagú, perembélyeges osztrák importkerámiára utalunk, amelyet — a kor felfogásának megfelelően — a győri régiségbúvárok is a római korba soroltak.) A 19. század második felében, illetve a 19-20. század fordulóján gyűjtött homokgödröki leletek vizsgálatát hátráltató bizonytalanságok okai azonban nemcsak a leletgyűjtés manapság már igencsak hiányosnak tűnő módszertanára vezethetők vissza. A megmaradt leírások alapján ui. nem lehet kétséges, hogy a homokkitermelés, illetve a gyárépítési és tereprendezési munkálatok óta eltelt egy évszázad alatt az összegyűjtött tárgyak száma csökkent. Azaz, a gimnáziumi értesítőben évente megjelent gyarapodási jegyzékek, és a két összefoglaló leletleírás számadatai (MÉRY 1876, 34-59; MÉRY 1877, 101-105; MÉRY 1878, 88-136; MÉRY 1879, 195-196; MÉRY 1880, 35-46; BÖRZSÖNYI 1888, 144-183; BÖRZSÖNYI 1894, 5-46; BÖRZSÖNYI 1897) alapján mindenképpen arra következtethetünk, hogy a 19. század végén begyűjtött tárgyak száma jóval nagyobb lehetett, mint az 1953-ban beleltározottaké. 4 6 A pontos számadatok megállapítását azonban igencsak nehezíti, hogy sem Fábry Nándor, sem Méry Etel és kezdetben még Börzsönyi Arnold sem tudta pontosan keltezni az egyes középkori leleteket. így az általuk „barbár" vagy más esetekben „népvándorláskori" meghatározással említett ékszerekben, kerámiában is joggal sejthetünk 10-11. vagy 12-13. századi készítményeket. Az elkallódás veszélyét két további tényező is növelte: egyrészt az, hogy a bencés gimnázium gyűjteményében egészen az 1930-as évekig leltárkönyvet nem vezettek, 4 7 a tárgyakra ragasztott vagy a beléjük tett 4 8 cédulák nagy része pedig idővel elveszett. (Ennél fogva joggal feltételezhető, hogy a jelenleg már ismeretlen lelőhelyű vagy csak Győr környéke megjelöléssel számon tartott tárgyak 4 9 között is elég jelentős lehet a homokgödriek száma.) Másrészt pedig, a bencés gyűjtemény 1949-es, erőszakos államosítása során is történtek attrocitások. 5 0 Mindezek következtében, a homokgödröki tárgyaknak manapság már csak azon része lelhető meg biztonságosan, amelyeket a Xantus János Múzeum régészeti raktárának 1953-as leltározása során jegyzékbe vettek. Végezetül, a bencés gimnázium értesítője alapján bizonyos, hogy a gimnáziumi
