Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

264 TAKÁCS MIKLÓS - PASZTERNÁK ISTVÁN ket. A sírok egyikét Salamon magyar király dénárja keltezte.

4

0 A temető leleteinek most folyó feldolgozási munkáival párhuzamosan elkészült embertani elemzés rendkívül rosszul táplált, beteges populációként rekonstruálta a Pósdombon temetkező faluközösséget

4

1 A Győrrel 1970-ben egyesített Győrszentiván határának nyugati részén fekvő Söprüshegyen 1948-ban Mithay Sándor és Szőke Béla terepbejárásuk során emberi csontokat, őskori, római és középkori cserepeket figyeltek meg. 1974-ben a tsz dolgozói a domb elegyengetése (elhordása) során sírokat bolygattak meg, kb. 30-40-et elpusztítottak. A korábban lőtér futóárkaitól és kincskeresők gödreitől is pusztított dombon T. Szőnyi Eszter a késő római illetve 10—11. századi temető öszszesen 25 sírját tárta fel, melyből 14 volt Árpád-kori. Utóbbiak jelentős része melléklet nélküli volt, ezeket tájolásuk és mélységük alapján datálta az ásató. Megfigyeltek részleges szarvasmarha-temetkezést is. Az előkerült leletek között karikaékszerek — sima bronz huzalkarika, ezüst s-végű karika — valamint különböző típusú üveggyöngyök, ezüst ingnyakdísz veretek részei és sodrást utánzóan öntött ezüstgyürü szerepeltek.

4

2 Az itt felvázolt topográfiai adatokból Győr honfoglalás és államalapítás kori megtelepültségének sajátos képe bontakozik ki. A Győr környéki síkvidékről egyelőre nem ismerjük a honfoglaló magyarság felső vezető rétegének temetkezéseit. Ilyen, a Felső-Tiszavidék rangos temetőivel kapcsolatokat mutató sírok ill. temetők legközelebb Szakonyban, Banán ill. a Kisalföld északi felén kerültek elő. E hiányosságot véleményem szerint semmiképp sem írhatjuk a kutatás mennyiségi elégtelenségének rovására. A megoldás inkább a 10-11. századi társadalom ma még kellően nem ismert rétegződésével és a kutatás számára folyamatos vitatémát szolgáltató kronológiai nehézségekkel lehet kapcsolatos. Nem feledve honfoglalás kori kutatásunk dienesi alaptételét, mely szerint a 10. századi kárpát-medencei magyar leletanyag döntően egységesnek mondható, véleményünk szerint a mainál sokkal nagyobb hangsúly illetné meg a magyar szállásterületen belüli regionális különbözőségeket és egyezéseket a tárgyi kultúra minden területén. E tekintetben kevés újat hozott a honfoglalás Millecentenáriumához kapcsolódó, örvendetesen bő szakirodalmi termés. A minőségi előrelépést a sok esetben még mindig „limbusként" múzeumokban lapuló leletanyag modern, akár az értékelő fejezeteket nélkülöző, korpuszszerü publikálásának kell megelőznie, melyre ma több okból kifolyólag kevés az esély. A településásatások bizonysága szerint a 10. században már biztosan lakott, a későbbi Győr megye központjává váló Káptalandombon (SzÖKE-SzŐNYI-TOMKA 1977; GABLERSZŐNYI-TOMKA 1990; TOMKA 1996) ill. közvetlen környékén nem tudunk sem honfoglalás kori temetkezésekről, sem pedig az Árpád-kori vár népeinek vélhetően nagy sírszámú temetőjéről. Á 10. századi réteggel rendelkező, az államalapítást vélhetően törés nélkül átvészelő köznépi temetők (Pósdomb, Téglavető dülő, Újszállások) laza körben övezik a győri középkori telepcsoport magját, az ispáni központtól függő, de önálló, szállások, később falvak sorát villantva fel. Korai okleveles adataink szűkösségére ill. az ilyen irányú kisalföldi kutatás mai fokára nézve jellemző, hogy a fenti temetők által jelzett honfoglalás és Árpád-kori falvak egyikét sem sikerült eddig egyértelműen névhez, konkrét írott forráshoz kötni.

43 A Győr környékén, de általában a Kisalföld déli részén a tudomány rendelkezésére álló, a kutatás hiányosságai miatt csupán kis sírszámú temetők szinte kivétel nélkül alkalmatlanok a finomabb kronológiai és esetleges társadalmi megfigyelésekre. II. A győr-homokgödröki középkori település (T. M.) IIL1. Bevezető megjegyzések A homokgödröki lelőhelyről múzeumba szállított régiségek között megtalálható a középkori telepfeltárások összes leletfélesége. Természetesen a cseréptárgyak a leggyakoribbak, de szép számmal kerültek múzeumba fémek is: nemcsak vasak, hanem pl. egy körmeneti ke-