Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település
A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 263 rokra, de avar-magyar szuperpozíció is volt a temetőben. Az előkerült leletanyagban a fegyvereket fűzfalevél alakú nyílhegy és „görbe (?) kard, melynek fogantyúja (...) csontlemezekkel volt burkolva " (=csontlapokkal borított markolatú szablya?) képviselte. Az ékszerek között svégü karika, különféle típusú üveggyöngyök, lemezes gömbsorcsüngős fülbevaló, hozzá kapcsolódó lánccal, kettéhajtott bronz huzalból sodort, hurkos-kampós nyakperec valamint üvegpaszta betéttel ellátott, hólyagos ezüst gyűrű szerepelt, a viseletre egész- és fél fülesgombok utaltak. A sírok egy részét nyugat-európai dénárok, Berengár császár, Provencei Hugó, Provencei Hugó és II. Lothár illetve II. Lothár által önállóan veretett, minden esetben másodlagosan átlyukasztott érmek keltezték. A leletek alapján a téglavetői középkori temető első sírjait a 10. század első felében, de lehet, hogy annak első harmadában ásták meg, használata pedig jócskán benyúlt all. századba is. 3 6 A homokgödröki honfoglaláskori ill. középkori temetők topográfiai helyzetének értékelésekor érdemes áttekinteni a környező terület egykét kilométeres körén belül elhelyezkedő, hasonló korú temetkezéseket, lelőhelyeket is. Ebbe a — lelőhelyünk szemszögéből — külső körbe sorolhatjuk Győr külterületének és szűkebb környezetének korai magyar temetőit. 3 7 E lelőhelyek közé tartozik a (Győr-) bácsa-szentvidi, győr-fövenyesdombi, győr-pósdombi, győr-déli földeki, végül a (Győr-) győrszentiván-söprüshegyi 10-11. századi temetőtöredék. 3 8 A következő, itt megemlítendő lelőhely a Győrrel 1966-ban egyesített Bácsa községtől keletre, a Mosoni-Duna bal partján, közvetlenül a vízparton húzódik, ahol egy elnyújtott háromszög alakú, nagy méretű, Árpád-kori földvár áll. Ennek belsejében ill. a sánc alatt középkori telep húzódik, melyet ásatói 9-10. századra kelteztek. 1987-88-ban árvízvédelmi töltés építése miatt szükségessé vált leletmentésen T. Szőnyi Eszter és Tomka Péter a vár belsejében, az ugyancsak itt húzódó, késő középkori templom (Templomdomb) és hasonló korú templom körüli temető helyétől távolabb elhelyezkedő négy Árpád-kori sírt tárt fel. Az előkerült temetkezéseket szegényes leleteik — líra alakú bronzcsat, lant alakú csiholóvas, sima bronz huzalkarika, széles, bordázott s-végű karika, üveggyöngyök, állatfejes karperecpár, sima bronz huzal karperec, valamint I. István ugyancsak itt talált denára — a 10-11. századra keltezik. A tárgyak viselőiben, használóiban a formálódó Árpád-kori köznép tagjait sejthetjük. 3 9 1991-ben a Győr délnyugati határában emelkedő, lapos Fövenyesdombon az épülő Ml autópálya „A/7" jelű, a Rába bal partján fekvő anyagnyerő helyének déli részén Figler András folytatott leletmentő ásatást. Ennek során köznépi temető(?) két, egymástól nagy távolságra lévő sírját tárta fel. Az egyik bolygatott, melléklet nélküli volt, a másikból bordázott s-végű ezüst karikák láttak napvilágot (FlGLER 1993, 12; TOMKA ET AL. 1994, 382). A Pósdomb Győr határának nyugati, Ikrénnyel szomszédos szegletében, a csornai vasútvonal mentén emelkedik. 1969-ben az Új Élet Tsz birtokában lévő területen föld- és homokbányászás közben 10-11. századi temető ismeretlen számú, a későbbi ásató szerint 50-70 sírját és római telepjelenségeket pusztítottak el. Albeker Mária ez évben a temető 50 sírját tárta fel. Mesterházy Károly 1970-1973 között újabb sírokat bontott ki, ezzel a feltárt sírok száma 217-re emelkedett. Eközben 1972-ben a temető még érintetlen, kb. 40%-át gépi homokkitermeléssel elpusztították. A sírok zöme melléklet nélküli volt. Megfigyeltek koporsós temetkezéseket, kettős temetkezést, a karok medencére hajlítását és a lábak enyhe felhúzását is. Az előkerült mellékletek és viseleti tárgyak egykori tulajdonosaik viszonylagos szegénységére mutatnak. Egyetlen fegyverként vas nyílcsúcs került napvilágra, a korabeli élet eszközeit lant alakú csiholó, vaskések, valamint egy csont tűtartó képviselték. Az ékszerek zöme a karikaékszerek különféle típusai (sima, nyitott huzalkarikák, s-végű karikák kis- és nagy méretben, sima vagy bordázott s-véggel, ezüstből ill. bronzból) közül került ki, de feltártak üveggyöngyöket, függőként hordott kauricsigát, bronz huzalból készült sima ill. fonott, hurkos-kampós nyakperecet, ugyanilyen, valamint szögletes átmetszetü karpereceket és egyszerű bronzgyűrű-
