Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Takács Miklós - Paszternák István: A győr-homokgödröki 10-11. századi temetőrészletek és középkori település

A GYŐR-HOMOKGÖDRÖKI 10-11. SZÁZADI TEMETŐRÉSZLETEK ÉS KÖZÉPKORI TELEPÜLÉS 257 bői vannak adataink. Ezen adatok száma és pontossága nagymértékben megnőtt 1857 után, mivel ez évben a pannonhalmi Szent Benedek rend győri gimnáziumában Rómer Flóris jóvoltából létrejött a régiségtani szertár. Amint a ránk maradt korabeli feljegyzésekből megtudhatjuk, az első években a gyűjteménybe került — és a leírás alapján azonosítható — leletek többsége római kori sírlelet volt. Rómer 186l-es távozása után, 1864-ben került a bencés régiségtár élére Méry Etel, akinek a néhány évvel később megkezdődött sírfeltárások megfigyelésében döntő szerep jutott. A korábbi, többségében kisebb lélegzetű munkákat követően az 187l-es év elején igen nagy méretű építkezésekre — és ehhez kapcsolódó felszínalakító munkálatokra — került sor a lelőhelycsoport délkeleti részén. E területen, a Budai úttól délre épült fel egy nagy méretű sertéshizlalda, melyet a győriek Új (sertés)szállásoknak neveztek el, mivel a város más részén már korábban is működött sertéstelep. Az ekkor folyt tereprendezés és régészeti megfigyelések lehetőség szerinti rekonstrukcióját Uzsoki András végezte el példamutató gondossággal (UZSOKI 1968). Vizsgálatai bebizonyították, hogy az 187l-es munkálatok a később az Új szállások helyén felépült szeszgyár ma is álló tartályainak helyén folyhattak. A szeszgyár ma teljesen sík udvarán állhatott a bevezetőben már ismertetett „halom", melynek felmérését Fábry Nándor végezte el. E domb a mérnök leírása alapján alighanem természetes képződmény, a Mosoni-Duna partját kísérő dünesor egyike lehetett, nem pedig temetkezés céljából felhordott, régészeti terminus technicus-i értelemben vett „halom", ahogyan azt 19. századi leírói vélték (V.ö. PL. FÁBRY 1871!). Az Újszállások építése majd 1877 és 1879 között végrehajtott bővítése során egy nagyobb kiterjedésűnek feltételezhető temető ma megbecsülhetetlen számú sírját bányászták ki.

2

1 A munkálatokat lehetőség szerint figyelemmel kísérő amatőr régészek, a már említett Fábry Nándor és Méry Etel több jelentésben számoltak be az általuk tapasztalt jelenségekről Győr város közönségének ill. a hazai tudományosságnak. E tudósítások sírleletekre vonatkozó részeinek értelmezésekor sajnos meg kell küzdenünk a 19. század kialakulatlan régészeti szaknyelvének bizonytalanságaival

2

2 éppúgy, mint a korra jellemző, kissé dagályos mondatszerkezetekkel. Az ekkor begyűjtött leletek közül talán korszakunkba sorolható a „tizennyolc szem ezüsttel borított gerezdes gyurmagyöngy", bronz gyűrű, bronz fülönfüggő, „ezüstfüggő a szokott visszakanyarított kapocs nélkül" (=svégű karika?) (MÉRY 1880,45). A nehézségek ellenére mindenképp bizonyítható, hogy a lelőhelyen egy kései vaskori kelta ill. egy középkori, pontosabban korai Árpád-kori temetőt találtak és pusztítottak el az építők. Ezek néhány, jobb sorsra érdemes tárgyáról feljegyzés, ill. Fábry Nándor jóvoltából szabadkézi rajz is készült (3. kép). A középkori tárgyak közül ma is nagy biztonsággal e temetőrészlethez köthető néhány s-végü karika ill. sima, nyitott bronz huzalkarika, melyek gyűrűként vagy hajkarikaként egyaránt szolgálhattak egykor. Á homokgödröki lelőhelyegyüttes területéről származik még egy liliomos díszű fejesgyűrű, valamint több vaskés ill. nyílhegy, melyek mind a temetőben, mind a közeli Árpád-kori telepen előkerülhettek. 1884-ben kezdődött meg a szeszgyár központi épületének építése. Ennek során előkerült sírokról nincs tudomásunk, de a gyárhoz vezető vasúti szárnyvonal építésekor, 1887-ben több középkori sír is áldozatul esett.

2

3 E sírokról már a bencés régiségtár élén az időközben elhunyt Méry Etel helyébe lépő Börzsönyi Arnold készített feljegyzéseket. Megfigyeléseinek egyik legfontosabb érdeme, hogy az egész lelőhelyet figyelembe véve e néhány sírról maradt fenn síregyüttes rekonstrukciójához elégséges részletességű leírás. A Börzsönyi által gyűjtött és példamutató gyorsasággal közölt (BÖRZSÖNYI 1888; 1894; 1897) leletek azután hamar bekerültek a tudományos köztudatba éppúgy, mint a régészeti szakirodalomba (Pl. HAMPEL 1897, 490^91; HAMPEL 1900, 622-624). Az Új szállásoknál napvilágra került „őstemető" jellemzésekor Börzsönyi néhány általános megfigyelést is tett. Leírása alapján tudjuk pl., hogy a sírok, amelyek nem csak a már sokszor emlegetett „halmon", hanem a budai út