Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)
Farkas Csilla: Kora szarmata sírok Füzesabony határában (Füzesabony-Kastély-dülő I.)
20 FARKAS CSILLA akarok szorosan a test mellett, lábak közel egymáshoz). A 125. sírban rönkkoporsó nyomait észleltük. Ezek a sírgödrök a legnagyobb alapterületűek a temetőben. Koporsó Koporsó nyomaira, illetve szerves anyagra három sírnál bukkantunk (65., 66., 125). A 65., 66. sírok egy sorban, és egymás mellett vannak, feltételezhető családi, vagy társadalmi összetartozásuk. A csontváz helyzete, illetve a szervesanyag-maradványok alapján valószínűleg deszkakoporsót alkalmaztak. A 65. sírnál a fej erőteljesen balra billent, vállai és kaijai szorosan a test mellett helyezkednek el, lábai párhuzamosak, lábfejei két oldalra billentek. A jobb válltól a jobb bokáig, illetve lábfejig a test alatt barna porózus anyagot figyeltünk meg, a jobb karon kívül kb. 7-8 cm szélesen is. Hasonló nyomok a bal vállnál és a bal combnál is megfigyelhetők (19. kép). A sírgödör mérete jóval meghaladja a vázét. A koporsó méreteit nem lehet pontosan meghatározni, fém alkatrészeire sem bukkantunk. Feltételezem, hogy a mellékleteket is a koporsóban helyezték el. A 66. sírgödör mérete is meghaladja a váz nagyságát, a csontok igen rossz állapotúak, végtagjai párhuzamosak a testtel, de nincsenek olyan szorosan mellette. A váz alatt, elsősorban a felsőtest környékén barna porózus szervesanyag-maradványokra bukkantunk. Valószínűleg a koporsó, vagy a halotti ágy szélesebb volt mint az elhunyt, legalább 50 cmes lehetett. A 60. sír gödre hasonló méreteiben, de itt nem találtunk koporsóra utaló nyomokat. A csontok helyzetéből adódóan azonban elképzelhető, hogy koporsóba helyezték, esetleg valamilyen szerves anyagba tekerték. A 125. sírban rönkkoporsó nyomait sikerült megfigyelni, a csontváz felett és oldalánál is, elsősorban a lábfej és lábszárak környékén. A sírgödör hossza meghaladja a vázét, a láb környékén kiszélesedik. Vasalkatrész nélküli, keskeny, közepe felé szélesedő, hosszú rönkkoporsóba temethették. Hossza a lábfejtől még 15-18 cm-rel nyúlik túl, ugyanez feltételezhető a fejnél is, így az itt található edénykét is a koporsóba helyezték el. A koporsó vastagságát nem tudtuk meghatározni, szélessége a lábnál 25 cm, hosszát kb. 50 cm-en tudtuk követni (20. kép). A vázcsontok helyzete alapján a 60. és a 150. sírokban, a sírgödör méretéből adódóan pedig a 140. sírról feltételezem még, hogy a vázat valamilyen szerves anyagba csavarták. Hasonló vaskapocs nélküli rönk-, illetve deszkakoporsókat figyeltek meg Endrőd-Szujókereszten (VADAY-SZŐKE 1983, 122), a Szeged-Csongrádi úti temetőben (VÖRÖS 1981, 128), a Szeged-Tápéi temetőben (VÖRÖS 1996, 121-122), a Tiszavasvári-Városföldje-Jegyzőtag nevű lelőhelyen (ISTVÁNOVITS 1990, 83-133). A koporsóhasználat elterjedt a szarmata Barbaricumban, ha nem is általánosan jellemző minden temetőben. A szarmata kor korábbi fázisában kevesebb a koporsós temetkezés, a 2. század közepétől, végétől jelennek meg nagyobb számban (KULCSÁR 1998, 28-29; VADAY 1985, 386-387; VADAY 1989, 199-200). A füzesabonyi temetőben az ismert sírok számához képest viszonylag magas a koporsós temetkezések aránya, s a leletanyag alapján a korai fázisra tehető. Bolygatottság A sírokat sem akkori, sem későbbi emberi bolygatás, rablás nem zavarta meg. 1 7 Ennek több oka is lehetett. Az első a halottaktól való félelem, illetve azok tisztelete. Felvetődhet az is, hogy a temetőt őrizték. Esetleg kisebb csoport kevésbé ismert temetője, talán nem hangsúlyozottan jelölt sírokkal. Az itt élő közösség rövid ideig lakott itt, később elköltöztek, elpusztultak, településük, temetőjük feledésbe merült. A halottak életkora, neme, sírbeli helyzete A vázak többsége nő, egyedül a 66. sírban fekvő egyén férfi. A 66. sír a második sorba esik, mellette hasonló korú 40-60 év közötti nő fekszik. A halottak legtöbbje 40-60 év közötti.
