Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Pásztor Adrién: Egy griffábrázolású préselt ezüstlemezes övgarnitúra Budakalászról

EGY GRIFFÁBRÁZOLÁSÚ PRÉSELT EZÜSTLEMEZES ÖVGARNITÚRA BUDAKALÁSZRÓL 137 Lovának szerszámzata díszítetlen lehetett, hiszen az érintetlenül maradt lócsontok között semmilyen veretre utaló nyomot nem észleltük. Csupán a bolygatatlan bordacsontok két oldalán hevert a hurkos fülű, egyenes talpalójú aszimmetrikus alakú kengyelpár (2. kép; 4. kép 16-17), amelyet a nyereghez erősíthettek. Az egyenes talpalójú kengyelek a közép- és késő avar kori lószerszámzatok jellegzetes kelléke. A budakalászi példányok a Tótipuszta-Igar-Dunapentele leletkör lovassírjaiban találtakéhoz kapcsolható. A hosszított alakú, szegecselt talpalójú, hurkosfülű budakalászi kengyel (4. kép 16) ép és közeli párhuzamát a solymári 25. sírból említhetjük (TÖRÖK 1994, Taf. XIII. 8). Az egyenes tollú nyílcsúcs eredeti helyzetben, a ló bolygatatlan combcsontjainál került napvilágra. A lovas tegezének csontpántjaira nem találtunk, mégis a fegyver helyzete alapján feltehető, hogy a tegezt a lóra málházhatták,

2 amelybe a temetéskor a nyilakat elhelyezték (4. kép 13-14). Az ezüstlemezes övgarnitúra A 89. sír koporsóját erőteljesen megbolygatták, kirabolták. Érintetlen maradt azonban a medence és a combcsontok tájéka. így az előkerült, a rablók számára érdektelen és értéktelen ezüstlemezes övgarnitúrát a sírból 'in situ' kiemelve lehetett rekonstruálni (5. kép). A harcos két övet viselhetett. Az egyik az egyszerű vascsattal (4. kép 11) összefűzött bőröv („nadrágszíj") volt. A másik a bronzlemezes csaton átbújtatott, becsatolt lemezveretes díszöv. A lemezes veretekkel díszített övet minden igyekezet ellenére sem lehetett teljességgel rekonstruálni (5. kép), mert a rablás a jobb medencecsontot is érintette, megbolygatva a bőröv hátulsó részét. Az övet lemezes testű bronzcsattal fogták össze (4. kép 2). A csat előtt négy darab állított téglalap alakú ezüst lemezből kivágott, díszítetlen lyukvédő sorakozott (4. kép 7). A lyukvédőket bronzszegecsekkel erősítették a bőrövre. A jobb combcsont melletti bőrmaradványon került elő a díszítetlen felületű bronzlemezből kivágott ún. propeller veret (4. kép 4). Az övet jellegzetesen díszítő griff ábrázolású, téglalap alakú, préselt ezüstlemezek igen töredezett állapotban maradtak meg (4. kép 5-6). A hasonló ábrázolású, öntött veretes késő avar kori övgarnitúrák ismeretében valószínű, hogy az öv hátsó részét legalább még három-négy téglalap alakú griffes veret díszíthette. A nagy szíj véget a kivágott lemezű, ezüstveretes övbújtatón keresztül csúsztatták át (4. kép 3). A díszöv a mellékszíjas övgarnitúrák körébe sorolható. Erre utal a jobb combcsont és a bronzcsat közelében feltárt két darab elnagyolt griff ábrázolású préselt lemezes kisszíjvég (4. kép 9-10). A díszövet ünnepi alkalmakkor viselhette tulajdonosa. Erre abból következtethetünk, hogy a sérülékeny, vékony ezüstlemezekkel kazettáit szíjvégen és a négyszögű bronzcsat belső oldalán nem látható kopás, amelyet a nagyszíjvég gyakori ki- és bebújtatása eredményezett volna. A 89. sír harcosának övét díszítő ezüstlemezeken horgas csőrű, oroszlán testű, bojtos farkú, karmos lábú, stilizált szárnyas lényeket jelenített meg az ötvös. Az áttört mívű övlemezen, a bújtatón és a nagyszíjvégen látható griffek azonos préselőmintán készültek. A kisszíjvégek griffalakjai elnagyoltabb kiképzésűek: a felületen a griff teste nyújtottabb, sematikusabb, a karmok nincsenek kidolgozva, a szárnyat sem ábrázolták. A szíjvégek állatalakjainak felületét azonban szintén ugyanúgy poncolták, mint az öv többi veretét: a préselt lemezes állatalakok felületét utólagosan, sajátos, félhold-szerü, '3

'-as hoz hasonló poncmintával borították. Az avar kori viselet díszítőelemeiként a közép avar kortól feltűnő és uralkodóvá váló griffábrázolások elterjedése a bizánci iparművészet hatásában keresendő (DAIM 1990). A 89. sír övgarnitúra griffjeinek ábrázolása ikonográfiailag a görög ábrázoló művészet hagyományai (sasés oroszlán testrészek keveredése) felé mutatnak. A budakalászi övgarnitúra azon kevés számú préselt lemezes griffes veretű övek közé tartozik, amelyet a könnyen pusztuló anyaga ellenére hitelesen sikerült feltárni. Mintakincse