Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Pásztor Adrién: Egy griffábrázolású préselt ezüstlemezes övgarnitúra Budakalászról

138 PÁSZTOR ADRIÉN az Ozora-Tótipuszta-Igar-Dunapentele vezér­leletekkel fémjelzett közép avar kori övveretek ábrázolásainak díszítőelemeitől — időbeli pár­huzamosságuk ellenére — ritkasága miatt tér el. A kutatók többsége a préselt lemezes griff ábrázolásos övgarnitúrák széles körű elterjedé­sének hiányát az anyaguk rossz megtarthatósá­gával magyarázza. A 89. sír övének ábrázolása és a szerkezeté­nek technikai kivitelezése a késő avar kori ön­tött állatalakos (griffes) garnitúrák felé mutat, azok préselt lemezes előképe. A késő avar kori szíjvégek csoportosítását és azok mühelykör­zeteinek pontosítását legutóbb Fancsalszky Gábor végezte el (FANCSALSZKY 1993). Eszerint a budakalászi lemezes, kazettás nagyszíjvég a díszítettsége és szerkezete alapján az ún. sor­ban álló állatok csoportjába sorolható (3b tí­pus: kereteit három db sorban álló griff). Mon­danivalójának megfogalmazása szerint pedig — az öntött késő avar kori bronz szíj végek elő­képeként — a legegyszerűbb csoportba tarto­zik (FANCSALSZKY 1999,200-201). A budakalászi övgarnitúra jellegzetes ponc­mintával díszített (6. kép 1-4). Mintázatához hasonlót a korban és társadalmi rétegződésben azonos Kajászó-újmajori 6. sír (FÜLÖP 1980, VI. t. 10) harcosának övgarnitúrájáról említhetünk (6. kép 5). Késő avar kori öntött övgarnitúrák veretein ez a ponctechnika ritkán tűnik fel. Az ún. félhold alakú poncminta legközelebbi for­mai rokonságát a nagyszentmiklósi kincs 2. korsó „égberagadás jelenetében" (LÁSZLÓ­RÁCZ 1977, 12-14. KÉP) a griffmadár tollazatá­nál (6. kép 6), illetve az „égi vadászat" jelene­tében a koronás fejű, oroszlántestű madáron (LÁSZLÓ-RÁCZ 1977, 9. KÉP) láthatjuk. A köz­népi késő avar kori leletanyagban pedig a fé­szerlaki (BÁLINT 1989, Abb. 86. 4) öntött bronz állatábrázolású öwereten láthatjuk viszont (6. kép 7). A budakalászi lemezes övgarnitúra ponc­mintája egyszerű kivitelben utánozza a nagy­szentmiklósi és a fészerlaki tárgyak ötvös­műhelyeiben alkalmazott díszítő technikát. E ponctechnika megjelenése valószínűsíti, hogy a budakalászi 89. sír övgarnitúráját készí­tő ötvösmester ismerte a nagyszentmiklósi 2. korsó ábrázolását. Ezért feltételezhető, hogy a budakalászi, a kajászói, a nagyszentmiklósi és a fészerlaki emlékanyag közel azonos időben és rokon műhelykörben készült, hiszen eddigi ismereteink szerint a késő avar kori öntvények alakos ábrázolásaiban hasonló díszítő mintázat nem található. A 89. sír harcosának társadalmi helye a budakalászi közösségben A budakalászi avar kori temető népességének társadalmi rétegződése katonai hierarchián ala­pul. A sírok mellékleteinek tanúsága szerint a nagyszámú köznép és szabad jogú közép­réteg mellett meghatározó a katonai előkelők és családtagjainak vezető szerepe. Mindez a te­lepülés jelentős stratégiai helyzetével magya­rázható. Az avar birodalom e térsége a korai avar kortól a késői időszakig folyamatosan fontos regionális központ lehetett (révátkelő védelme). A jellegzetes poncolású, griffeket ábrázoló veretes öv viselőjének vezető méltóságát, rang­ját jelképezte. A nagyméretű deszkaszerkeze­tes 89. sírba a budakalászi közép avar kori kö­zösség egyik rangos, veretes díszövű lovas fegyveresét a katonai előkelőket megillető mó­don temették el. 3

Next

/
Thumbnails
Contents