Petercsák Tivadar – Váradi Adél szerk.: A népvándorláskor kutatóinak kilencedik konferenciája : Eger, 1998. szeptember 18-20. / Heves megyei régészeti közlemények 2. (Eger, 2000)

Tomka Péter: Előszó

12 TOMKA PÉTER Kárpát-medencébe. Fórizs István, Pásztor Adrién és munkatársaik most az üveggyöngyök zárványait vizsgálták. A nyersanyagokat illető és gyártástechnológiai felismeréseik gyarapo­dása majd a 10. találkozón jut el odáig, hogy az általában nyugati importnak tartott gyöngyök egy részéről kiderüljön, talán éppen fordítva, DK felől terjedtek ENy felé. Felhívnám a fi­gyelmet a vizsgálódás egyik „mellékterméké­re": ki gondolta volna, hogy a dinnyemag ala­kú gyöngyöket (pontosabban: egyet) olyan mű­helyben készítették, ahol aranyművesek dol­goztak? Bálint Marianna kellemes meglepetést okozott, amikor ethnológiával kacérkodó elő­adását megtartotta az avar kő (igaziból több­nyire kék üveg) betétes övdíszekről és a kék tö­rök-kő (a türkiz) közép-ázsiai szerepéről. Ka­pott a helyszínen elég sok kiegészítést-ötletet­bírálatot szín-szimbolikával kapcsolatban, re­mélem, nem veszti kedvét. A kérdés: milyen úton került hozzánk ez a gyakorlat? Magam mindenesetre az etnikai hátteret nem erőltet­ném addig, amíg a szinkron-diakron körülhatá­rolás nem történt meg. Míg Bálint Marianna a korai és a közép avar kor közötti borotvaélen, addig Pásztor Adrién a közép és késő avar kor széles határmezején mozog, amikor a budaka­lászi préselt griffes övgarnitúrát tárgyalja, ösz­szegyűjtve közben a félhold alakú poncminták közölt párhuzamait. Az utakra egyetlen záróje­les mellékmondat utal („rév átkelő védelme"). Balogh Csilla dolgozatának temetkezési szo­kás a tárgya, útról már szó sem esik (igaz, ez­zel betévedt az én utcámba....). A Duna-Tisza közének 23 padmalyos sírja 6 temetőből került elő. Bár alapos rosta a sírszámot csökkenteni fogja, nem kétséges, hogy a jelenség létezik és a halott védelmét szolgáló praktika végső so­ron rokon a fulkesírokkal. Szokásos kérdésem: kell-e a sporadikus megjelenés, az egyéni rep­rodukció tipikus példája mögött „más-más et­nikumtöredékek" ide-oda vándorlását feltéte­lezni? Szöllősy Gábor is temetkezési szokásra lelt, miközben szenvedélyesen keresi az íjak rekonstruálásának lehetőségeit és nehézségeit. Figyelhetjük ezek után, hogy nem élükön fek­szenek-e az íj csontok a sírokban (nem csak az avaroknál ám, hanem a honfoglalóknál is). El­ismerve a szabályos mongol íjtartás analógiá­ját, ezúton is felhívom szíves figyelmét arra, hogy a koporsóban nem is nagyon lehet más­ként elhelyezni az íjat (legfeljebb még ráfektet­ve). Avar kori temetőt (a gyenesdiásit) tárgyal T. Rendes Katalin és Tóth Gábor, a koponya­méreteket véve sorra. 268 csontvázból csak 25­öt tudtak bevonni a vizsgálatba! Belényesi Károly tért vissza az út-kereske­delem tematikához, a só útját nyomozva a hon­foglalás előestéjén. Alkalmat a bolgárok „stra­tégiai árujáról" szóló ismert forrás adott neki ahhoz, hogy Árpád-kori adatokból próbáljon meg visszakövetkeztetni a 9. századra, érintve a sóbányák, lehetséges útvonalak, a munka­szervezet kérdéseit. Nagyjából ugyanebben az időben Bizánc és az éppen aktuális sztyeppei népek is keresked­tek egymással a Krímben. Polgár Szabolcs öt­lete (összehasonlítani Dzsajháni magyarokról és a DAI besenyőkről szóló passzusait) plaszti­kusan mutatja be a partnerek, az áruk, a lebo­nyolítás, az útvonalak azonos és változó eleme­it. Kurunczi Sándor - Langó Péter olyan tár­gyat tárgyal, amit sokáig kereskedelmi árunak tartott a kutatás. A tipológiai vizsgálat — meg­támogatva némileg a fizikus óvatos szakvéle­ményével — valószínűsíteni tudta, hogy a kar­perecek eredetileg nem tartoztak a ,jászfény­szarusi" honfoglalás kori leletek közé. A tematika vékonyodó szálát ismét becsüle­tes közlés szakítja meg: Odor János 10-11. szá­zadi temetőrészietet, fölötte 12-13. századi gödröt és kemencét tárt fel Koppányszántó mel­lett. A közlést számos ötlet, Tolna megyei lelet­lista és egyéb hasznos információ gazdagítja. Odor János cikkére rímel Paszternák István és Takács Miklós tanulmánya, hiszen ugyancsak 10-11. századi temető(k)ről és Árpád-kori tele­pülésről esik szó a régi adóságot (részben) tör­lesztő bő előzetes közleményben. Győrről lévén szó, hitelesen igazolhatom, hogy hősies vállal­kozás múlt századi gyűjtésekben rendet rakni. A fiatalabb szerző hévvel, a tapasztaltabb meg­értéssel bírálja az elődöket. Nem lenne sport­szerű az engem közelről érintő dolgozat részle­tes taglalása, itt csak két dologra hívnám fel a szerzők figyelmét. A temetők sorából (akármi-

Next

/
Thumbnails
Contents