Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
A kőanyag értékelése (T. Biró Katalin)
272 T. BIRÓ KATALIN Típuscsoport Nyersanyagcsoport I. nyersanyag I. obszidián n. magkő II. limnokvarcit m. szilánk, pattinték III. dunántúli radiolarit IV. penge IV. mecseki radiolarit V. retusált eszköz V. északi tűzkő VI. csiszolt eszköz VI. déli tűzkő VII. egyéb VII. egyéb 10. táblázat. Másodlagos típus- és nyersanyagcsoportok tettem (54. grafikon). Az ennek megfelelő nyersanyagspektrumot azonban részletesebb, az egyedi nyersanyagcsoportoknak megfelelő bontásban mutatom be, mert ezen jobban látszanak a helyi jellegzetességek (55. grafikon) A leletanyagot egységként kezeltem, bár nyilvánvaló, hogy több periódus együttes leletanyagáról van szó. A leletanyag legmarkánsabb horizontja egy kései középső neolit (bükki, szakáiháti elemekkel színezett AVK), illetve a kőeszközökön kívüli leletanyag zömét adó szarmata anyag. Ez utóbbi szintén jelen van a tág értelemben vett kőeszközanyagban. Az általános típus és nyersanyag megoszlás (obszidián-limnokvarcit ipar) jól megfelel a Dunától K-re eső terület középső neolit kőeszközegyütteseinek. A leletanyag kimondottan pengekészítő tradícióra alapozott: a kész eszközök 58 %-a pengén készült. A szilánkon készült eszközök nagy része vakaró - a vakarókra viszont a szilánk alapforma a jellemző. Viszonylag kevés a magkő és nem kiemelkedően jelentős a szilánkanyag mennyisége. Meglepően nagy ezzel szemben a retusált eszközök aránya, és a szintén kész eszközként is értelmezhető pengék, vágóélek száma is magas. Ez együttesen egy olyan telepanyagot tükröz, ahol a kőeszközkészítés mint mesterség szerepe nem kiemelkedően jelentős, de a telep lakói nem szűkölködtek kőeszközben. A leletanyag abszolút mennyisége messze elmarad a bükki kultúra nagy műhelyeinek anyagától, típusösszetétele pedig kifejezetten a telepen használt, saját használatra készült eszközkészletet tükröz. A leletegyüttes ebben az értelemben mintegy köztes helyet foglal el a bükki műhelytelepek (Hejce, Korlát, Abaújszántó stb.) és az AVK alföldi lelőhelyeinek szegényes kőeszközkészlete között. További eltéréseket állapíthatunk meg a klasszikus AVK és bükki kultúrás anyagokhoz képest a nyersanyagtípusok finomabb vizsgálatával. Az alapvetően obszidián-limnokvarcit összetételű nyersanyagcsoport megoszlás tulajdonképpen megfelel a jellemző AVK, bükki összetételnek: míg a klasszikus AVK és a nagy bükki kultúrás műhelyanyagok elsősorban (szlovák) obszidiánnal és (tokaji) limnokvarcittal jellemezhetőek, addig a Kompolt - Kistér lelőhelyen előkerült leletanyag több mátraalji, bükkaljai elemet tartalmaz. A különbség oka lehet földrajzi is - közelebb vagyunk ezekhez a klasszikus AVK által alig használt és ismert nyers anyaglelőhelyekhez - de lehet kronológiai tartalma is. A késői AVK, Szakáihát kultúra idején megfigyelhető előnyomulás a mátrai nyersanyagvidék irányába. Ugyancsak ezzel egybecsengő a dunántúli radiolarit és a krakkói jura tűzkő felbukkanása a leletanyagban - ezek a jellemvonások a legkorábbi „protolinear" kőeszköz-horizontban még megvannak (Mezőkövesd - Szentistván-Mocsolyás, Budapest - Aranyhegyi út), majd eltűnnek, és a középső neolitikum végén, a zselizi kultúrával jelennek meg ismét (pl. Szécsény Ültetés, Biró 1987). Szintén a későbbi keltezést támasztja alá a középső neolitikumon belül az obszidián eszközök szerényebb átlagmérete és a vakarok között gyakori szilánkvakaró forma.
