Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)
166 BÁNFFY E. sorokból álló dísz is. A fazekak száját megvastagítják és gyakran fedik ujj nyomásos lécbordadísszel. Jellegzetes még a szilmegi lapos, hengeres, átfúrt csőtalp, a magasított szájú csésze (csupor), a könyökfulek és az Esztárihoz hasonlatos festés. 9 1 A kompolti leletanyagban e jellemzők közül több is hiányzik. Nem fordul elő a hólyagos, belülről kinyomott bütyök, az átfúrt csőtalp (a 73 újkőkori objektumból összesen egy csőtalpas edényből származó csőtalp-töredék került elő!) és teljesen hiányzik a fekete festés is. Szilmegi jellegű kerámiának tarthatjuk a fényesre polírozott, de ettől eltekintve dísztelen csuprokat és a ferde, mindössze néhány ujjnyomásnyi hosszúságú lécbordadíszeket. A könyökfülekkel és a megvastagított fazékperemmel, teljes felületet fedő körömcsípésekkel már más a helyzet. Ezek ugyanis olyan sokszor fordulnak elő korai szakáiháti lelőhelyeken is, hogy nem lehet őket egyszerű szilmegi importként kezelni. 9 2 Elsősorban földrajzi megokolásból soroltam ezeket a tipológiai jegyeket mégis inkább a Szilmegi-csoport hagyatékába, hiszen szilmegi területen fekszik a lelőhely. Meg kell azonban vallani, hogy az is szerepet játszik ebben a besorolásban, hogy az ilyen leletek nélkül a Szilmegi-csoport jelenléte csak nagyon kevés lelettípusra korlátozódna. így is további magyarázatra szorul, hogy egy ilyen, több késő AVK-csoport keveredését tükröző lelőhelyen miért éppen annak a csoportnak a leletei vannak legkevésbé képviselve, amelynek a területén található. Semmiképpen sem elegendő indoklás, de talán ez a jelenség részben annak köszönhető, hogy a legjelentősebb szilmegi leletanyagot tartalmazó települések mindegyike jól védhető magaslati helyen fekszik, 9 3 és ebből arra lehetne következtetni, hogy ez a népcsoport jobban elzárkózott a többi késő AVK-népcsoport elől. Hogy ez az elzárkózás nem volt nagyon sikeres, arra a Szilmegicsoportban megjelenő erős Bükki, Esztári és Szakáiháti hatás a bizonyíték. Mégis, talán az, hogy a síkvidéki falvakból a jobban védhető hegyek közé húzódtak vissza, esetleg összefüggésbe hozható a Szakáiháti népcsoportok ezidőtájt tapasztalható erőteljes észak felé nyomulásával. Mindez természetesen csupán hipotézis, és további vizsgálatokat igényel. A Kompolt 14. lelőhelyen feltárt újkőkori objektumok közül különösen sok szilmegi jellegzetességet magán viselő edénytöredék származik a következőkből: 26.-99. (könyökfül); 123. (hármas bütyök, alatta körömcsípések borítják az egész tál-felületet); 125. (körömcsípéses felület, csak bütyökdíszítés, ferdén, szabálytalanul felrakott ujjbenyomásos lécbordadíszek, aszimmetrikus kiöntős edény, könyökfülek); 140. (körömcsípéses felület); 251. (ferde, rövid lécbordadísz, könyökfül). A Szakáiháti csoport, vagy inkább önálló kultúra belső kronológiáját az utóbbi két évtizedben alaposabban is kidolgozták. Mindez elsősorban a kultúra elterjedési területének középpontjában: a Közép-Tiszavidéken és a Körösök vidékén, általában a Dél-Alföldön napvilágra került és/vagy kiásott lelőhelyek anyaga alapján történt. 9 4 Ami az Alföld északi részét, az Alföld és a hegyvidék találkozásának vidékét illeti, olyan kevés lelőhelyet ill. leletanyagot sikerült eddig találni, ahol a kései csoportok leletei között a Szakáiháti is megjelenik, hogy a jelenség magyarázatával a mai napig adós a kutatás. Kalicz N. és Makkay J. Tarnabod-Templomföld lelőhely két különálló gödre alapján azt állapították meg, hogy mivel a két telepobjektum nem feltétlenül áll kapcsolatban egymással, a Szakáiháti leleteket tartalmazó gödör későbbi. 9 5 Hozzá kell tenni, hogy az AVK-gödör nem a kései, területi csoportokkal kevert leletanyagot, hanem tisztán AVK-leleteket tartalmazott. Közeli lelőhelyeken azonban, mint Tarnabod-Nagykert és különösen Tarnazsadány-Sándorrésze, már együtt kerültek elő a kései AVK, a bükki és a szakáiháti leletek, igaz, hogy Tarnazsadány esetében két, különálló gödröt: egy idősebb AVK-korút, és egy arra ásott, fiatalabb szakáiháti korút feltételez az ásató. 9 6 Ezután a Körösök vidékén sikerült elkülöníteni egy olyan átmeneti fázist, ahol a kései AVK és a Szakáiháti leletek egyszerre fordultak elő. 9 7 Ehhez járult, hogy késő neolitikus, tiszai teli-telepek legalsó rétegében meg lehetett