Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

AZ ÚJKŐKORI LELŐHELY ÉRTÉKELÉSE 165 deres és mezőkre osztott minta is, amellyel mindig a vékonyfalú, kisméretű edényeket díszítették. 8 6 A Kompolt-Kistér lelőhelyen feltárt új­kőkori objektumok közül különösen sok Tisza­dobi jellegzetességet magán viselő edénytöre­dék származik a következőkből: 13. („figurá­lis" mintázatú csésze, pontsoros minta); 26.-99. (lyuksor a perem alatt, bikónikus-szögletesedő hasú edény, kiöntőcsöves edény, apró bütykök, hengeres nyakú, lécbordadíszes fazék); 126. (5-ös vonalköteg, csepp alakú beszurkálásos vonaldísz); 125. (cikk-cakk -ill. lépcsőmintás csésze, csepp alakú beszurkált vonalak, ponto­zott vonalakból álló kötegek, bikónikus-szög­letesedő hasú edény, körökből álló minta, négy apró bütyök); 131. (lyuksor a perem alatt, me­zőkre osztott, lépcsős minta); 251. (apró büty­kök, íves csupor, beszurkált pontokból álló so­rok); 140. (beszurkált sorok, mezőkre osztott lépcsős minta); 249.-287. (bikónikus-szöglete­sedő hasú edény, cikk-cakk-minta); 294. (be­szurkált soros minta, kiöntőcsöves edény). Annak ellenére, hogy a Bükki-kultúra el­terjedési területének legdélibb határán, ha ugyan nem azon is kívül fekszik a lelőhely, a Tiszadobi mellett a legtöbb jellegzetes edény­töredék éppen ide sorolható. 8 7 A Bükki edény­formák közül talán a legjellegzetesebb, a fi­nom, kis csupor és csésze, a kis, kettőskónikus (festéktartó) edény, a gömbös, behúzott szájú, bomba alakú edények mind-mind a kompolti leletanyagban is erőteljes arányban jelennek meg. Ugyanígy Kompoltra is jellemző azon tí­pusok hiánya, amely a Bükki-kultúrában eltű­nik, pl. a csőtalpas edényé. Az Bükki leletekre jellemző a festett edények csekély száma is: Kompolton is ez volt a helyzet, 15 festett töre­dék több, mint hétezer átvizsgált cserép közül kevésnek mondható. A Bükki mintakincs közül nem találjuk meg a fejlett, klasszikus, (Bükk II.)-mintákat, ellenben igen gyakoriak a korai Bükki edényekre jellemző hálós, spirális, lép­csős, meanderes, cikkcakk-alakú, mezőkre osz­tott mintázatú edénykék. Több olyan „kapus" minta is akad a kompolti leletek között, ame­lyek már a Tiszadobi-csoportban is megjelen­nek, de igazán jellemzővé a korai Bükki-cso­portban válnak, hogy azután továbbfejlesztett változatuk a klasszikus bükki mintakincs leg­szebb motívumát adja. 8 8 A Kompolt 14. lelőhelyen feltárt újkőko­ri objektumok közül különösen sok Bükki jel­legzetességet magán viselő edénytöredék szár­mazik a következőkből: 13. (pontsoros minta, bomba alakú edény); 26.-99. (lyuksor a perem alatt, lécbordadíszes hengeres szájú fazék); 94. (sűrű vonalköteg); 98.-232. (sűrű vonalköteg); 123. (spirális, mezőkre osztott minta); 125. (kis bikónikus csésze, festéktartó edény, mezőre osztott minta, mészbetét, lyuksor a perem alatt); 131. (tölcséres fazék, lyuksor a perem alatt); 140. (mezőkre osztott, lépcsős minta); 249.-287. (félkörös, hálós, „kapus" minta, me­zőkre osztott, térkitöltő minta); 294. („kapus", mezőkre osztott, félkörös, térkitöltő minta, mészbetét). A Szilmegi csoport talán a legkevésbé is­mert késő AVK területi csoport. Kalicz N. és Makkay J. mindössze öt lelőhelyet soroltak ide 1977-ben, 8 9 azóta eddig mindössze egy na­gyobb, ásatásból származó leletközlés látott napvilágot. 9 0 (D. Matuz E. cikkében még né­hány kisebb, nem ásatásból származó szilmegi leletegyüttesről is említést tesz.) A csoport el­terjedési területe a Mátra-hegység, Eger kör­nyéke és a Felső Tiszavidék. Ezek alapján azt várhatnánk, hogy, mivel a Füzesabonyhoz és a Tarna folyóhoz közel eső Kompolt szilmegi magterületen fekszik, leletanyagában domi­náns szerepet töltenek be a szilmegi típusok. Mint látni fogjuk, nem ez a helyzet. A kompolti leletek között a legkevesebb a szilmegi jellegű kerámia, és az sem mind bizonyosan szilmegi, tekintve, hogy jellegzetességeinek egy rész a Szakáiháti csoportra is jellemző, amely szintén jelen van a kompolti leletanyagban. A Szilmegi csoportot a többi kései AVK­csoporttól a díszítéssel kapcsolatban inkább egy negatív megkülönböztetés jellemzi: nem ismeri a vonaldíszítést. Edényfelületén egyen­letes a barna polírozás, amelyet néhol belülről kinyomott hólyagos dudor, vagy az edényfalra feltett rendszertelen, rövid lécbordadíszek egé­szítenek ki. A behúzott szájú fazekak, kisebb tálak teljes felületét boríthatja körömcsípéses

Next

/
Thumbnails
Contents