Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

164 BÁNFFY E. Az elemzésbe természetesen mind az edénytípusokat, mind a legtöbbször igen jellegzetes díszítést, mind az egyéb agyagtárgyakat, és a spondylus-leleteket is be kell vonni. Jelentősek azok a típusok is, amelyek éppen csökkenő számukkal vagy éppen eltűnésükkel szolgáltatnak információt. A kései AVK és csoportjainak mindmáig legjobban kidolgozott elemzését Kalicz N. és Makkay J. 1977-ben megjelent monográfiájából ismerjük. Sajnos, az azóta eltelt több, mint húsz év nem növelte számottevően az AVK lelőhelyekről szóló publikációk számát, különösen az északi területekre érvényes ez. Ezért az alábbi rövid elemzés kiindulópontja - néhány korábbi és igen kevés későbbi tanulmány mellett - ez a könyv lett. A Kompokon előforduló edényformák néhány kivétellel az eredeti AVK-típusokat jelenítik meg. A kónikus és félgömbös tálak, a tagolt nyakú, tölcséres szájú fazekak, a csuprok és kis csészék végigkísérik a kultúra életének szakaszait. Néhány bikónikus, a négy hasra tett hegyes bütyök miatt szögletes benyomást keltő edényre is van példa a kompolti leletek között. Feltűnő azonban, hogy a kultúrára egyébként igen jellemző csőtalpas edény szinte teljesen eltűnt. Általában mégis elmondható, hogy a telep leletanyagában az AVK-jellegzetességeket inkább az edényformák, és sokkal kevésbé a díszítésmód adja. Az AVK-ra jellemző karcolt dísz ugyanis már majdnem teljesen megszűnt Kompolton. Az egyszerűbb vonalas dísszel ellátott edények nem az eredeti AVK díszítési technikát tükrözik, vagyis nincs elsimítva a vonalak mentén az érdes, kinyomott agyag, hanem a Szakáiháti vonaldísznek megfelelően mélyebb és érdesebb a dísz két oldalsó pereme. A mintakincsnek és a plasztikus díszeknek az a része pedig, amelyet még a kései vonaldíszes díszítésre jellemzőnek tartanak,

8

1 valójában inkább már a területi csoportok hatása. A festésben is mutatkozik különbség. Az AVK-ban a festés a finom kerámia jellemzője, amely mindig simított vagy polírozott felszínre kerül.

8

2 Kompolton előfordul az egyenetlen felületű, durvább fazékon is. Emellett az is különbség, hogy az AVK-ban a fekete festés éppoly gyakori, mint a vörös, sőt, karcolt díszű edényre inkább a fekete kiegészítő festés a jellemző,

8

3 Kompolton azonban egyetlen cserép sem akadt, amelyen fekete festésnyom lett volna felfedezhető. Vörös festésű kerámia is alig több, mint egy tucatszor fordult elő, és ezek között is akadt oltárka töredéke. Itt kell megjegyezni, hogy a leggondosabb megfigyelés során sem tudtam olyan edénytöredéket elkülöníteni a leletanyagban, amelyen a festésmód a szép festett díszítéséről híres Esztári-csoport jelenlétére utalt volna. A Kompolt-Kistér lelőhelyen feltárt újkőkori objektumok közül különösen sok AVK-jellegzetességet magán viselő edénytöredék származik a következőkből: 13. (vonaldísz); 26.-99. (kiöntőcsöves edény, bikónikusszögletesedő hasú edény, csőtalpas tál töredéke, derékszögben lehajló lécbordadísz); 125. (emberkéz-fogantyús edény, félgömbös profil, kónikus tál); 132. (kétfülű, tölcséres szájú fazék, benyomott körökkel díszített lécbordák); 140. (bevagdosott peremű kónikus tál, derékszögben lehajló lécbordadísz); 294. (vonaldísz, ferde és fordított U alakú lécbordadísz, kiöntőcsöves edény, tölcséres, bevagdalt peremű fazék). A Tiszadobi jellegű kerámia az egész leletanyagra rányomta bélyegét. Megjelenik a finom kerámia anyagában, homokos soványításában és sötétszürke színében, és néhány edénytípusban, mint pl. a bikónikus, szöglelesedő hasú edény, amelyet a Tiszadobi-csoportban is regisztrál Kalicz N. és Makkay J.

8

4 A Kompolton többször felbukkanó, nagyméretű kiöntőcsöves edények pedig a kései AVK-ban is inkább Tiszadobi hatásra jelennek meg, és igazában a Tiszadobi-csoportra jellemzőek. A plasztikus díszek között jellegzetes az apró, általában négy, egyenletes távolságra feltett bütyök, amely Kompolton is nagyon gyakori. Az edény falán megjelenő díszítésmódok szinte mindegyike megtalálható Kompolton, pl. a finom, bepontozott sorokból álló díszítés, a rövid, íves minták, az általában ötsoros vonalkötegek, az U alakú és félkör alakú mintázat.

8

5 Megjelenik Kompolton a mean-