Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)

Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)

AZ ÚJKŐKORI LELŐHELY ÉRTÉKELÉSE 163 valószínűleg kova vagy obszidián eszköz okozhatott. 2.6. Okker Bár a kompolti edényeken is, és település szélén talált sírok csontjain is több esetben található vörös festéknyom, mindössze egy nagyobb, 2,2 x 1 cm nagyságú, jó megtartású élénk sötétvörös okkerrög került elő az ásatáson (123. obj.: 7. számú leírás). Valószínűleg a Mátrából vagy a Bükkből származik, ezt azonban geológiai elemzés nélkül lehetetlen pontosan megmondani. Mindenesetre a vörös okker a településen nagyobb mennyiségben lehetett jelen. Egy festéktartó edény is előkerült (125. obj.: 6. tábla la-b), melynek hosszantartó használatát bizonyítja, hogy kívülre is kenődött a vörös festékből, sőt az edény csorbult szélét is vörös okkerfesték fedi. 3. Kronológia, kapcsolatok A Kompolt-Kistéri újkőkori település időrendi helyzete egyszerű és ugyanakkor összetett. Összefoglalóan megállapítható, hogy az Alföldi Vonaldíszes Edények kultúrájának kései fázisába tartozó faluról, mégpedig sík telepről van szó. A település nagyságát nem lehet megbecsülni, mivel a feltárások csupán a telep északi részét érintették. Ebben a részben már nem volt lakóház, így a lakóházak számából sem lehet kiindulni. Ugyanakkor az a tény, hogy a telep széle is több, mint hatvan m szélesen húzódott, és ezen a feltárt területen nem kevesebb, mint hetvenhárom agyagnyerő- és hulladékgödör, valamint számos műhely volt használatban, mégiscsak nyújt valamilyen információt arról, hogy ez a falu nagy lehetett, számos lakóházzal és figyelemreméltó nagyságrendű lakossággal. A falu belső időrendjét egyszerűnek lehet nevezni abból a szempontból, hogy minden ásatási megfigyelés és utólagos értékelés egybehangzóan megerősíti, hogy a település objektumai egykorúak. Ezt a következő tények támasztják alá: 1. Nincs két olyan újkőkori objektum, amely metszi egymást. 2. Az újkőkori objektumok egymáshoz igazodnak. A településszerkezetről szóló részben említettem pl. gödrök és műhelyek sorát, amelyek egy „ösvény" mentén, attól keletre helyezkednek el. Hozzá kell tenni, hogy a többi objektum tájolásából (mindegyik a házak feltételezett északi tájolását követi) is ugyanez a következtetés vonható le. 3. Az egyes objektumok bontásakor nem lehetett különálló rétegeket elkülöníteni (ld. az idevonatkozó rajzokat) - a betöltés egységes volt, és az ásató megállapítása szerint viszonylag rövid idő alatt következhetett be a gödrök feltöltődése. 4. A nyolc sír a település északi, ill. északnyugati peremén található. Mindegyik sír helyzete azt tükrözi, hogy a település lakói az „aktív" objektumok: gödrök, ösvények, műhelyek ismeretében temették halottaikat a település szélére. 5. Az objektumok között a leletanyag szempontjából sem lehet időrendi különbséget tenni. Kivétel nélkül tartalmazzák a fiatal AVK leleteit, valamint a kései AVK területén kialakult csoportok anyagát, ezek közül is elsősorban a Tiszadobi és a Bükki, másodsorban a Szilmegi és a Szakáiháti csoport leleteit. Éppen ezeknek a csoportoknak a jelenléte teszi a belső kronológiai helyzetet összetetté. Vizsgálatra szorul ugyanis egyrészt, hogy vajon kimutatható-e valamilyen eltérés abban, hogy melyik objektum mely csoportok leleteit tartalmazta (elsősorban), és ha megállapítható ilyen eltérés, akkor ennek az okát meg kell próbálni felkutatni. Amennyiben pedig nem különböznek az objektumok számottevően, akkor - másrészt - magyarázatot kell találni arra a jelenségre, hogy ilyen mértékben és ennyi csoport leletanyaga jutott el olyan területre, amely már kívül esett eredeti elterjedési területén. Végül ki kell térni arra a kérdésre, hogy vajon import-leleteknek kell-e tartanunk a területen kívüli leleteket.