Vaday Andrea – Bánffy Eszter – Bartosiewicz László – T. Biró Katalin – Gogältan Florin – Horváth Friderika – Nagy Andrea: Kompolt-Kistér : Újkőkori, bronzkori, szarmata és avar lelőhely Leletmentő ásatás az M+-as autópálya nyomvonalán (Eger, 1999)
Az újkőkori lelőhely értékelése (Bánffy Eszter)
AZ ÚJKŐKORI LELŐHELY ÉRTÉKELÉSE 161 te-tenger, annak is különösen az Aldunakörnyéki és dobrudzsai partvidéke. Erveit főleg a Willms által közzétett adatokkal és a saját, durankulaki ásatásainak gazdag spondylusleleteivel támasztja alá. 7 3 Fejtegetéseit némileg bizonytalanná teszi egyrészt az a tény, hogy a rézkor elején a Fekete-tenger lehűlése következtében pusztult ki a spondylus kagyló a bolgár és az aldunai-partok közelében, másrészt az, hogy a természettudományos anyagvizsgálatok eredményei szerint az európai, Kárpátmedencei spondylus kagylók Földközi-tengeri eredetűek. 7 4 Abban azonban már minden, e kérdéssel foglalkozó kutató egyetért, hogy a Duna folyónak különösen a Tisza belefolyásától kezdve a két folyó mentén észak felé koncentrálódnak a leletek. A Duna mentén a Vonaldíszes Edények népessége a spondylus-ékszereket egészen Németországig, sőt a Párizsi-medencéig, Champagne tartományig juttatták el. A Tisza mentén a spondylus az Északiközéphegységen át az Északi-Kárpátok vonulatáig jutott el. A legkorábbi leleteket tehát valószínűleg a korai Danilo, Kakanj és a korai Vinca-kultúra közvetítésének eredményeként elsősorban a Dunántúli és az Alföldi Vonaldíszes kultúra lelőhelyein lehet találni, mind sírleletként, mind a településeken. 7 5 A spondylus mint nyersanyag és mint újkőkori kereskedelmi útvonalak indikátora már önmagában is fontos információt nyújt a kulturális kapcsolatok terjedésének rekonstrukciójában. Ilyen kereskedelmi útvonalakat azonban más nyersanyagok, ebben a korszakban elsősorban a pattintásra alkalmas kőanyag terjedésének vizsgálatából is megismerhetünk. A spondylus különös jelentőségét az adja, hogy nem volt létfontosságú árucikk, nem játszott szerepet az élelemtermelésben, szerszámként nem hasznosíthatták. Kizárólag ékszereket lehetett belőle csiszolni, tehát egyértelműen luxuscikk volt. Úgy is lehet mondani, hogy Európa első presztízsáruja. Értékét pedig, mivel a megmunkálása bizonyítottan könnyű volt, 7 6 csakis a nyersanyag ritkasága adhatta: minél messzebb került a szárazföld belsejébe, annál nagyobb lehetett a presztízse. Számszerű mennyiségére jellemző a J. Müller által nemrégiben közzétett adat: a vonaldíszes körbe tartozó, sírba tett spondylusleleteket alapul véve úgy számol, hogy körülbelül hetvenezer halott közül legfeljebb ezret temethettek el ilyen ékszer-melléklettel. 7 7 Ez az adat nyilvánvalóan kissé torzít, mert vannak a hatalmas kiterjedésű vonaldíszes területen belül olyanok is - elsősorban a Duna középső folyásánál - ahol jóval több, a Középeurópai régióban pedig északnyugat felé haladva egyre kevesebb az ilyen lelet. Ennek ellenére figyelemreméltó, hogy a Kompolton feltárt teleprészlethez tartozó nyolc sírból háromban találtunk spondylus-mellékletet, sőt, mint arról már korábban szó volt, az északnyugati sírcsoport mindegyik halottja viselt ilyen ékszert. Ennek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy még ahhoz képest is, hogy Kompolt-Kistér lelőhely a spondylus-leletben gazdag területhez tartozik, igen jelentős e luxusáru aránya. A spondylus-ékszerek megjelenése és terjedése tehát mindenképpen társadalmi rangot, presztízst jelentett. Egészen a fémek, a Kárpát-medencében a neolitikum végén a réz és arany megjelenéséig ez volt szinte az egyetlen nyersanyag és tárgytípus, amelyből erre vonatkozó következtetéseket lehet levonni. 7 8 A spondylus-ékszerek tehát viselőjük gazdagságát, kiemelkedő társadalmi szerepét tükrözték a kései vonaldíszes csoportok életében is. Ezt a - már másutt is bizonyított, általános - állítást két megfigyeléssel lehet a kompolti leletegyüttesek alapján kiegészíteni. 1. Egy tárgy utánzata mindig azt jelenti, hogy az a készítője számára elérhetetlen, de mégis vágyik annak birtoklására. Kompolton a településen több hengeres, hosszában átfúrt, agyaggyöngy került napvilágra, amelyet egyértelműen a spondylus gyöngyök utánzatának tarthatunk (31., 287/294. obj.). Ebből az is következik, hogy - bár relatíve spondylus ékszerekben igen gazdag faluról van szó - nem mindenki volt rá jogosult, vagy engedhette meg magának, hogy ilyen ékszert viseljen és tegyen halottai mellé a sírba. Volt, akinek meg kellett
