Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Kecskés Péter: Gyöngyöspata mezőváros történeti borkultúrája

nagy részét a város „négy sarkában" kialakított, andezittufába vagy homokfalba vájt, illetve épített „tornácos" vagy „gádoros" lyukpincékben tárolták, melyek egymás mellett és/vagy fölött utcaszerű pincesorokat alkottak.

29 A patai pincék kutatásakor (1975) nem állt rendelkezésünkre összeírás, a kataszteri felmérésekkor is mostohán bántak a pincékkel, így a négy pincerendszert lokalizáltuk (6. kép) és számukat megbecsültük: Vári pincék (140), Pipishegyi pincék (100), Kecskekői pincék (90) és Alszögi pincék (70)." A patai szőlőhegyeket (Kecskekő, Gereg, Várhegy stb.) kerítették földhányással, kőgáttal vagy tövisgáttal, az egyes tulajdonosok területeit „széles borozdával" választották el egymástól. A szőlők alsó részébe („lábjába") gyümölcsfákat ültettek, a filoxéravész előtt cseresznye, meggy, dió és körte volt kedvelt. A szőlőhegyekben bortárolásra is alkalmas állandó építmények nem voltak. Eső és szél ellen védő vagy ideiglenes szerszámtárolásra alkalmas „kunyhó"-kai azonban építettek. Ezek a nyeregtető formájú kunyhók összekötözött venyigekévékből álltak, amiket vesszőgúzzsal rögzítettek. A másik kunyhótípus lécvázas volt venyige oldalfallal és venyige vagy kötözött szalma fedéssel (7. kép). A szájhagyomány számon tartotta a szőlőhegyi „dézsmaszék"-eket, tehát a must dézsmaadásának helyszínét, de már nem tudta pontosan lokalizálni (Vári szőlő). A filoxéravész előtt a Gereg dűlőben és a Kecskekőn állt néhány olyan osztatlan, sövényfalú kunyhó, aminek bejárata a hosszú oldalról nyílt. A födém nélküli, szarufás-torokgerendás nyeregtetejű épület közepén nyílt BAKÓ Ferenc patai kutatásai kétirányúak voltak. Egyrészt vizsgálta a XIX-XX. századi népi építészeti emlékeket, másrészt pincekutatása során a honfoglalás kori „kabar népesség keleti örökségének" borkultúrára vonatkozó nyomait igyekezett regisztrálni (BAKÓ Ferenc 1996. ésuö: 1997. 105-106, 1 17-119, 133-136. KECSKÉS Péter 1970.