Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Kecskés Péter: Gyöngyöspata mezőváros történeti borkultúrája

nalak jobb adottsága révén a XVI-XIX. században előnyösebb helyzetbe került. Gyöngyös és Pásztó pozícióját növelte a szerzetesrendek szerepe, a céhes iparosság gazdasági ereje és az oppidánusok kereskedelmi aktivitása. Pata „belülről építkezett", az árubor monokultúrája a XVXIX. században jól nyomon követhető. A folytonosan magyar és katolikus Pata lakosságának 112 parasztgazdaságából 76 kizárólag szőlőművelésből élt, 30 pedig vegyes gazdálkodást folytatott 1549ben. A törökök 1598-ban negyven házat írtak össze, s e század végén jobb évjáratban 73 000 liter, rosszabban 6300 liter bort állítottak elő.

9 A XVI. századból öt összeírás, illetve dézsmajegyzék is rendelkezésre áll, melyekből a társadalmi rétegződésre, a jobbágygazdaságok pusztulására, a szántóföldi művelés és állattenyésztés elsorvadására és a szőlőkultúra szinten tartására kapunk adatokat.

10 Milyen volt a patai szőlő- és borkultúra a XVI-XVII. században? A XVI. századi patai zsellér sírleletéből származó vas eszközegyüttese szőlőmetsző kése baltás, nyéltüskés darab (1. kép).

11 Az együttes kapircsa is a szőlőmetszés munkafolyamatához köthető a helyi néprajzi analógiák alapján (2. kép). A kapirccsal húzták el a tőkefej mellől a földet, tehát a metszést előkészítő, kisegítő munkaeszköz volt. E metszőkés és kapircs mind a rövid, mind a hosszú csapos metszésmód megvalósítására alkalmas volt.

12 A XVII. századi kovácslimitációból ismert „meccőkés" valószínűen balta nélküli forma volt, aminek kiegészítő szerszámát „csákánykapa"-nak nevezték.

13 A néprajzi irodalom ezt az eszközegyüttest az egész Mátraaljára vonatkozóan „vargakés" és 8 KECSKÉS Péter 1989. 231-236. és FÁY Zoltán 1999. 9 SUGÁR István 1966. 16. és 20. 10 KISS ISTVÁN N. 1960. 67-69, 282-284, 525-526. és 779-780. 11 SZABÓ JÁNOS Győző 1982-1983. 12 KECSKÉS Péter 1966. 505. 13 KECSKÉS Péter 1966.501.