Cs. Schwalm Edit szerk.: Képek Gyöngyöspata mezőváros múltjából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 13. Eger, 1999)

Kecskés Péter: Gyöngyöspata mezőváros történeti borkultúrája

Kecskés Péter GYÖNGYÖSPATA MEZŐVÁROS TÖRTÉNETI BORKULTÚRÁJA A XV-XIX. századi észak-magyarországi mezővároscsoportok körében Gyöngyöspata helye, szerepe és lokális jelentősége ma már körvonalazható.

1 A középhegységi terület szőlő- és bormonokultúrás mezővárosai között - nyugatról keletre haladva a Dunakanyar (Óbuda, Szentendre, Vác) oppidumai után a Zagyva és Tárna közötti Mátraalja központjai következnek: Apc, Pásztó, Gyöngyöspata és Gyöngyös." Tovább, kelet felé az Eger-völgy, Miskolc környéke és Tokaj-Hegyalja mezővárosai alkotják azt az oppidumláncolatot, mely intenzív szőlőmüvelésével és a borértékesítési lehetőségek kihasználásával - a feudális kötöttségek ellenére - biztosította a kisvárosi lét pénzgazdálkodásának kárpát-medencei „szintjét".

3 E szint Pata esetében azt jelentette, hogy az 1460-1544 közötti időszakban, vagyis a mezővárosi fejlődés felfutó szakaszában, majd a török hódoltság „kétfelé" adózó részében, továbbá a ,földesuraságok idejében" (Forgách és Nyáry-Haller, „négy linea"), 1687-1861 között is meg tudta őrizni vásártartó jogát, népességkontinuitását, tradicionális katolikus életvitelét, „városi identitását"', „pataiságát". Gyöngyöspata számára a XIX. század második fele jelentette a „történeti visszabicsaklást". A borkereskedelmi dekonjunktúra, a szőlődézsma-váltság megfizetésének kényszere, a népességszám stagnálása, a városból faluvá minősítés (1870) és a szőlőkultúrát, illetve életmódot alapjaiban megrengető 1 KECSKÉS Péter 1984. 401-410. 2 Ide tartoztak rövid ideig (XV. század) Tar és Visonta is. - CABELLO Juan 1992. 229-231.; KECSKÉS Péter 1985. 75-80.; VALTER Ilona 1975. 53-58. 3 KECSKÉS Péter 1989. 231-235. \,