Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Veres Gábor: Népi kézművesiparok Hevesen

ken. Heves szűcs kézműves iparosai nem tudtak jelentékeny mértékben bekapcsolódni a szomszédos Jászságban keletkezett, előállított nagy mennyiségű juhbőr feldolgozásába. 1895 után összesen két új iparengedélyt váltottak Hevesen a mesterség folytatására, ami Smidelik József és Stander György nevéhez fűződik. A Smidelik család leszármazottai négy generáció óta Hevesen élő szücsmesterek. Kötélgyártók A házi vászon készítésének és a kötélgyártásnak egyaránt alapanyagául szolgált a kender. Hevesen a levágott kendert a jelenlegi Kossuth utca végén lévő tóhoz hordták egykoron áztatni. Az 1828-as országos összeírásnál kötélverő, kötélgyártó kézművesiparost nem jegyeztek fel Hevesen. A paraszti háztartásokból került ki a XIX. századot megelőzően a gazdálkodáshoz szükséges kötélmennyiség jelentékeny része. Győriványi Sándor még 1967-ben is a következőket írta: „Nem beszélhetünk például korszakosán lezárhatóan a szakma háziipari jellegű szakaszáról, mert az Alföld egyes vidékein a parasztgazdaságokban helyenként ma is szokásos a rövidebb kötelek házi elkészítése" Míg a századfordulón kb. 2500 kötélgyártó kézmüvesiparos dolgozott Magyarországon, addig 1946 decemberében 600 önálló iparost tartottak nyilván. Hevesen a II. világháború előtt két olyan kötélgyártó dolgozott, akik mesterségüket családi tradícióként űzték, illetve adták át a következő generációnak: Abri János és Gál Gyula. Gál Gyula ceglédi köteles dinasztia leszármazottja, akinek apja és nagyapja is (mindkettő Gál Ferenc) ezt a mesterséget folytatta, s rajta kívül még két fiútestvére is. 1928-ban Kalmár Menyhérthez jött segédnek, majd a tanulóévek után 1938-ban váltotta ki önálló iparát Heves községben.