Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Veres Gábor: Népi kézművesiparok Hevesen

Veres Gábor NÉPI KÉZMŰVESIPAROK HEVESEN Előadásomban történelmi-néprajzi adatok segítségével mutatom be Heves kézmüvesiparának néhány fejezetét. A település lakossága a XIX-XX. század során a járványok és a háborús veszteségek ellenére töretlenül emelkedett, mely meghaladta a természetes szaporulatot. Hevesre ebben a korszakban is nagy számú betelepülő érkezett. A jó minőségű és nagy mennyiségű termőterület megélhetést biztosított a növekvő népességnek is. A nagyobb számú lakosság mindennapi életéhez és mezőgazdasági munkatevékenységéhez kapcsolódva az iparosok száma is nőtt. Az igények fokozódása vonzóvá tette az iparosok számára a Hevesre költözést, a fiatalok számára pedig a szakmák tanulását. A kézműves iparos szakképesítéshez kötött iparágat művelt. Kéziszerszámokkal és elemi erővel hajtott gépekkel a fogyasztó számára termelt pénzért vagy természetben való fizetségért. Ez az előadás elsősorban ezt a réteget veszi nagyító alá, de nem kizárólagosan. A szakképesítéshez és működési engedélyhez kötött kézműves iparos tevékenységről az adminisztráció, nyilvántartás okán - nagyobb számban található írásos történeti dokumentum. Az említett réteg mellett Hevesen háziiparosok is működtek, akik termékeik előállításában saját kétkezi munkájuk mellett legfeljebb családtagjaik munkaerejét vették igénybe. A háziiparos is mások szükségletére termelt. Munkavégzésének a szakmai képesítés nem feltétele, de a tevékenység - hasonlóan a kézműves iparosokéhoz - hatósági engedélyhez, kötött. A paraszt családok háztartása és gazdasága sok olyan kézműves munkát igényelt - az említetteken túl -, melyeket a hatóság nem kötött engedélyhez. A paraszti háztartások jelentős részében készítették el még a századfordulón is a gazdálkodás, használati eszközök, lakásfelszerelések, ruházat tárgyainak kisebb-nagyobb részét. Akadtak olyanok, akik az említett munkatevékenységek