Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

Veres Gábor: Népi kézművesiparok Hevesen

valamelyikében ügyesebbnek bizonyultak másoknál. A közösségben „nyilvántartották" ezeket az embereket és szívesebben végeztették a munkát az ahhoz jobban értő személlyel. Hevesen is több ilyen specialistát tartottak számon, akik a szövéshez, hímzéshez, disznóvágáshoz, kútfúráshoz stb. jobban értettek, a munkát magasabb színvonalon végezték el. A specialisták - házi iparosok, kézművesiparosok - mellett néhány területen a kisipar szintjére emelkedett az árutermelő ipari tevékenység. A kéziszerszámok mellett a kisiparos mesterséges energiával hajtott egyszerűbb gépeket is használt. Ebben az esetben a termelés volumene olyan mértékig megnőtt, hogy a nyersanyaggal való ellátás csak vásárlás útján oldható meg, s a termékeit is pénzért értékesíti. Heves - járási székhelyként és azt megelőzően is - elsősorban vására révén a környező falvak lakosságára is vonzerőt gyakorolt, akik mezőgazdasági termékeik egy részét itt tudták értékesíteni, s gazdaságukhoz, háztartásukhoz szükséges eszközöket is be tudták szerezni, illetve ezek javítását is elvégeztethették. A hevesi háziiparosok, kézműves és kisiparosok tevékenysége is túlmutatott a településen. Az előadás súlypontja az említettek okán a kézműves iparos tevékenységre helyeződik, de a kézműves munkák többi terminológiájának a vizsgálata is szerepet kapott. A XIX. században az első összeírás, melyben az iparosok nevei is fennmaradtak, az 1828. évi országos összeírás kérdőpontjaira adott válaszok. Mivel ez az anyag a történelmi Magyarország szinte valamennyi területéről rendelkezésre áll, a helyi iparosok szakma szerinti megoszlásának és gazdasági szerepének megítélése mellett lehetőség van az ország más tájegységei felé való kitekintésre is. Hevesen 1828-ban a következő szakmákban dolgozó mestereket írták össze: - szűcs (pellio): - takács (textor): - kovács (faber ferrarius): 5 fő 5 fő 4 fő