Cs. Schwalm Edit szerk.: Fejezetek Heves népéletéből (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 12. Eger, 1998)

B. Papp Györgyi: Heves város XVII-XVIII. századi betelepülésének vázlata

Eger eleste után azonban, ami 1596-ban következett be, Heves is tartósan török katonai véghellyé vált, egyúttal kincstári birtok lett. A magyar lakosság kénytelen volt elmenekülni a hódítók kegyetlenkedései elől. Sokan elhagyták a megyét is, de voltak olyan családok, akik nem mentek messzire, hanem távolabb a településtől, a határ északnyugati szegletében új oppidiumot hoztak létre Kis Heves néven. Nem kis veszélyt vállaltak ezzel, de mégis maradtak, azonban Nagy Heves határát nem használhatták. Új területükön kuriális jobbágyként éltek. Birtokosuk - Béky Márton és Pál utód nélküli elhalása miatt - 1655-ben Dorogfy István lett. Nagy Heves birtokjogát a Nyáry leszármazottak négy ágának családjai, Lónyai Anna, majd később 1677 körül férje, az erdélyi hadadi Wesselényi Pál tartotta fenn. Ez a joguk természetesen csak papíron létezhetett, mivel „Nagyhevest az. egri török élte". Ebből következően magyar jobbágyok nem lakták Nagyhevest, de néha előfordult, hogy kapcsolatba kerültek a katonai véghelyen tartózkodókkal, mégha ez tilos volt is. így tett egy fügedi asszony is 1684-ben, aki „he menvén Hevesben a Hevessy Török Nézőben bű bájas Aszonyi álathoz, avval edgyet értvén az ördöghy practicában, mesterségben, és Semmit sem gondolván az Isten eő Szent Fölsége Törvényeivel, és írott Országunk Decretumával, abban fel tött erős büntetéssel, azon török boszorkányos Aszonytúl néminemő etetőt, mérges eszközt meg Szerezvén s Ky hozván, jámbor hitves Társát s Urát, Juhász Andrást intoxicalta, s megh ölte minden igaz ok nélküV'. E ritka kivételtől eltekintve - amikor egy magyar asszony bűnös szándéktól vezérelve látogatta meg titokban a törökök lakta várost - elmondható, hogy a „kapcsolattartás" jellemző formája inkább a törökkel való hadakozás volt. A folytonos harcok miatt az oszmán uralom ideje alatt nem volt nyugta az e hazában élőknek. A jobbágyok elszegényedtek, számuk igencsak megfogyatkozott. Nem kímélték őket a járványok sem, emellett ki voltak téve az ellenség állandó zaklatásának.