Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Krupa András: Jeles napok a mátraaljai szlovákoknál

Nezabila som si ja, iba som sa im zahroziîa. Veâvo je to hrozenia, ako vsetko vivotes t'ia. Stade idu anieli, pana Krista spevajûci. Pod tie moje vilení zavediem vás do slávnost'i. D'en je to zalostní, pochvalujem Jezisa Krista. Na veki veku, amen. Nem öltem meg, csak megfenyegettem őket. Nagyobb a fenyegetés, mint minden kegyetlenség. Onnan jönnek angyalok, Krisztust dicsérve. Az én ölemről elvezetlek titeket a dicsőségbe. A nap fájdalmas, dicsérem Jézus Krisztust. Mindörökké, ámen. Elmondta: Krnács Józsefhé Belkovics Mária (1914) A tréfás dalok egyike szinte mindegyik hazai szlovák csoportnál, de főként a Dél-AlfÖldön közismert lánycsúfoló sajátos helyi változata, a kenyeret egy héten át sütő lány kifigurázása. Ez a kisnánai kivált szókimondó, kegyetlen módon sorolja fel a sikerületlen kenyér rossz tulajdonságait, melyek miatt a kedvese el is hagyja a lányt. Tak povedau jeden chlapec, ze ja heviem chFeba napiec, trncí, trnala, ruza vonala, chl'eba napiec. A ja som sa rozihrala, múku som si pozicala, trncí, trnala, ruza vonala, poziéala. (Azt mondta egy fiú, hog)' nem tudok kenyeret sütni, trncsi, trnyala, rózsa illatozott, kenyeret sütni. Én meg nekiláttam, lisztet kölcsönkértem, trncsi, trnyala, rózsa illetozott, kölcsönkértem. Pondelok som osievala, utorok som kvas robila, trnŐí, trnala, ruza vonala, kvas robila. Hétfőn szitáltam, kedden kovászt csináltam, trncsi, trnyala, rózsa illatozott, kovács csináltam.