Cs. Schwalm Edit szerk.: Szlovákok Heves megyében (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 11. Eger, 1996)

Krupa András: Jeles napok a mátraaljai szlovákoknál

Apóka, mamóka, dau mi pán boh rúőki. Dau mi pán boh rúcki, aj pana Marija, Őo si vcera vecer nocíahu pítala. Kedija bó vedeu, ze to ona bola, bó bijej dau post'et zo, zlata, zo sríbla. Sám bi si bó íahó do sípa, do trona, hlavó do kemeha, ïudom na známenia. Apu, anyu, adott az úristen kezet. Adott az Úristen kezet s Szűz Mária, ki tegnap este alvóhelyet kért. Ha tudtam volna, hogy az ő volt, adtam volna neki arany és ezüstágyat. Magam vadrózsába, kökénybe feküdtem volna, fejemet kőbe vertem volna, az embereknek intő jelül.) Adatközlő: Demeter Zoltánné Szőllősi Anna (1922) Domoszló 1994. A karácsonyestén mind a három helységben jártak ablak alá énekelni, s verses köszöntőket mondtak. A mai idős nemzedék Kisnánán is gyerekkorában már magyarul énekelt: ,JCed Adám-Eva bola, tedi sa pozbieral'i d'et'i a sl'i zme pod oblok spievat'. Hát po madarski zme spieval'i kracűnske pesnicke (Ádám-Éva napján felkerekedtek a gyerekek, és mentünk énekelni az ablakok alá. Hát magyarul énekeltük a karácsonyi énekeket): Mennyből az angyal, Krisztus Jézus született. Ezeket a magyar nyelvű egyházi énekeket a szüleik tanították meg velük. Jutalmul diót, almát, túrós lepényt (kabáce) kaptak. Markazon az egykori betlehemesek önállósult részszövegeit énekelték a karácsonyestén. Az egyik rövidebb változatot közöljük. Ide Gubó Betlehemü, (Jön Gubó Betlehemből, na píst'elki píska. sípján fütyül. Podopre sa na paíicu, Rátámaszkodik a botjára, pána Kris ta vita. Krisztus urunkat köszönti (fogadja).