Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön

A gyermekjátékok esetében ezúttal is kitűnt, hogy a család gazdálkodásán alapuló jellegzetes életmód és közösségi viszonyok, az iskola és a tágabban vett, egyre erőteljesebb mozgásba lendülő kulturális hatások mellett a gyermekfolklór és a palócföldi népi játékkultúra maradványelemei még ma is mennyi tradicionális, sok helyütt csaknem ősi mozzanatokat őriznek. A csecsemőkortól az iskolás évek végéig terjedő szakasz gyermekjátékainak bemutatásakor hét különálló csoportot különítettünk el. Ezek a következők voltak: 1., Dajkarímek, mondókák, dalocskák 2., Egyszerű játékok 3., Játékszerek 4., Énekes-táncos játékok 5., Mozgásos vagy testedző játékok 6., Ertelemfejlesztő játékok 7., Népszokások utánzása. Mint látni fogjuk, ezek közül néhány csoport már csak az emlékezet által őrződött meg, némelyikük még nyomokban ismert s gyűjthető, míg harmadik csoportkörük mai napig élő. eleven. A gyermeki világhoz, léthez kapcsolódó legősibb, s mai napig eleven dajkarímek, mondókák, dalocskák csoportja, mely szinte észrevétlen hagyományozódik anyáról leányra, leendő gyermeke majdani gondos nevelőjére. Gondoljunk csak arra: ma is hogy kíséri észrevétlen mozdulattal az anya kicsiny gyermekét, az miként utánozza a testközeli felnőttet; hogyan ringatja dudorászva a kislány is kicsi testvérét, énekel-„beszél" dallamosan vagy civódik, incselkedik a kisebbikkel. Hogyan rajzol a másik tenyerébe végtelen köröket vagy simogatja húga, kisöccse arcát, állát, míg az el nem alszik. Vagy nyakába, hátára kapja, hogy aztán felnőtt korában - gyakran már előbb megunva és elfáradva - de folytassa tovább a lovaglást, a le-felröptetés vagy hintáztatás szédületét. Mindmind igazi játék, mégha alkalmasint egy „árva szó" sem hangzik el, csak lendület, mozgás és szinte lekottázhatatlan dallamsor. A palócok lakta régióban az önálló mozgásra, pontosabban a járásra még képtelen kicsi ellátása, gondozása végsősoron az anyára hárult. Az ölbeli gyermekekkel való foglalatosság jellegzetes,