Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Kriston Vízi József: Népi gyermekjátékok a palócföldön

ritmusos mondókái közül az altatók voltak a legismertebbek s természetesen azok ma is. ilyenek például: „Aludj baba, aludjál, Aranyosat álmodjál " „ Csijja, buva aludjál el, Bitvajjá el, kis Iluskám!" Az általános és egyszerű két, legföljebb négysoros versikék mellett a múlt század végi, ú.n. „óvónőköltészet" (ahogy azt Ko± dály nevezte az FvfNT I. „Gyermekjátékok" kötetében) bölcsőversei és dalai oktató játékos és daloskönyvekben láttak napvilágot, de terjedtek kéziratos füzetek másolatai révén is. E mesterkélt mükőítészeti alkotásokkal a református közösségekben vagy egy-egy módosabb s „tanultabb" család nötagja elmondásából találkozhattunk. Tartalmuk alapján erkölcsnemesítö szándékukat senki sem vitatja, ám ritmikájuk s rímfüzésük inkább az emlékkönyvek költészetének magaslataira emlékeztetnek bágyasztó hangulatukkal ... A felnőtti cirógató-csiklandozó mondókák között igen elterjedt és mai napig jól ismert, használatos a következő példa: ,, Ci ró ka, maró ka, Mit főztél? Kását. Mit tettél bele? Kiscica farkát. Hol van? Kergette a kisegér. Kuc, kuc, íme!" (Pétervására) A gyakorta csiklandozással befejeződő csipkedő mondókák közül vidékeinknek ez a legismertebb és legnépszerűbb, jelentékeny eltéréssel nem is rendelkező típusa: ,,Csip-csip csóka, vak varnyúcska, Jó vót-e a kisfiúcska? (vagy kicsi lyánka) Ha jó vét a kisfiúcska, Ne csípd meg öt vak varnyúcska. "