Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Szabó László: A palóc társadalomról

hivatalos hatalom valamilyen formában hiányzott, s ahol ezért méginkább a természetes, emberi kapcsolatok, a közösségi lét volt a meghatározó. Ez is jellemzi környezetéhez viszonyítva a palóc vidéket, mint ahogyan az országnak más, hasonló szerkezetű kistelepüléses vidékein jellemző sajátosság. Ezért is volt mindig nagyon fontos és hangsúlyos ezen a vidéken a családszervezet és a rokonsági rendszer vizsgálata. A palóc vidéket e tekintetben elsősorban Morvay Judit klaszszikus monográfiájából ismerjük. O ezen a környéken, Bodonyban, Párádon s a szomszédos községekben gyűjtött és írta le a nagycsaládot, a rokonság rendszerét, működését s az asszonyok helyzetét. (Ez utóbbiról, mint férfi annyit megemlítenék, hogy Veres Péter azt írta róla, hogy ez nagyon női szemmel van írva; ennyire el leitek volna az asszonyok nyomva?, s addit a férfiak mit csináltak?, nem dolgoztak?) Persze kitűnő és pótolhatatlan alapmunkáról van azért szó, s a palóc nagycsalád klasszikus leírását kapjuk meg, éppen erről a centrális palóc vidékről. E munka is mutatja, hogy ezekben a közösségekben mennyire a rokoni viszonyok voltak a meghatározóak. Természetesen ezt vagyoni viszonyok mindig is keresztezték, de valójában nem ez volt az elsődleges, hanem az, hogy ki kinek a rokona és hogy épül fel a nagy- és kiscsalád, milyen az egymáshoz való viszonyuk. A palóc vidéken, szemben a szomszédos abaúji és zempléni területtel, ahol már nem nagycsaládok, hanem kiscsaládok határozzák meg a közösségi létet, bár nagycsaládok is elfordulnak, az a jellemző mindkét családtípusnál, hogy nem közvetlenül tagozódnak be a családok a faluközösségbe, hanem egy intézményen, a had-intézményen keresztül. A pusztán kiscsaládos Zemplén megyében egy család semmiféle szervezetbe nem tartozik bele, hanem rögtön a faluközösség tagja. A palócoknál még hozzátartozik a véiségi szervezeti rendszerhez egy köztes aktív, együttműködő intézmény, amit hadnak neveznek. A had tulajdonképpen bizonyos fokig családok tanácsaként is működött, s munkaszervezetileg, házasodás, kifelé való képviselet szempontjából szerepe van, beleszól a javak eladásába, elosztásába, örökösödésbe. A had nyomai még a palóc kirajzásokon is megtalálhatók. így pl. vizsgáltuk a tiszazugi Csépáí, ahol a hadak emléke még nyomokban megvan. Oly mértékig, hogy ha