Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Szabó László: A palóc társadalomról

ütik a Czuczokat vagy Kanyokat, akkor az egész rokonság beavatkozik. Palóc vidéken tehát a rokonsági, szomszédsági viszonyok, az egymás mellett élés és a közösségek kis mérete a közösségi-, társadalmi lét meghatározói a legutóbbi időkig. S mivel a rokoni és a szomszédi viszonyok is szinte összeestek, sajátos települési-társadalmi forma alakult ki: a hadas településrendszer. Az Eger környéki földrajzi nevekből kitűnik, hogy a legtöbb belterületi helynév családnevekből áll és azonos családnevek alkotnak egy-egy falurészt, ugyanazoknak a családoknak a leszármazottai laknak ott. Bakó Ferenc kutatásai pedig a település egész belső rendszerét, társadalommal való viszonyát történetileg is tisztázták. Záróképpen, mert időm lejárt, még annyit tennék hozzá, hogy a társadalom vázolt, sajátos rendje az erkölcsrendben csúcsosodik ki. Az erkölcsrendben, amelyet Veres László vizsgált először Mátraderecskén s önálló kötetben meg is jelentette. Jómagam több más településen tájékozódtam. Mégis a legklasszikusabb képet Mikszáth rajzolja erről „Jó palócok" című kötetében. Itt több faluról ír, ám ezt bízvást lehet egy közösségnek tekinteni. Mindezekből kitűnik, hogy éppen a társadalomnak ez a természetes működése hogyan tolerálja még a bűnöket is, hogyan menti fel a bűnöst, adva neki még egy utolsó lehetőséget, hogy megjavuljon és csak azután történik valamiféle kiközösítés. Ez pedig azt mutatja, hogy egészséges közösségi élet épült ki, s amelynek talpköve éppen a kis, aprófalvas településhálózat, amelyben az emberek személyesen is ismerik egymást és személyes kapcsolatok határozzák meg egy-egy település belső életét.