Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Szabó László: A palóc társadalomról

értékrendje miatt. Önmaga zárt egészet alkot, a társadalom is egy zárt egészet alkot. A nemesek csak nemesekkel házasodtak vagy igyekeztek házasodni. Ott, ahol egy-két vagyonos nemes volt egy faluban, már bezárult a kör, hisz nem talált másikat. Átlépte ezért lakóhelye határát s elment harmadik, negyedik, ötödik fakiba is párt keresni. Több családot vizsgáltam a palóc vidéken e tekintetben, meg lehet állapítani, hogy számos család elköltözött, lement az Alföldre, ott házasodott. Körötte ott kialakult megint egy bokor ebből a névből, melynek tagjai aztán tovább költöztek, újabb népes famíliát hozva létre. Ezért aztán nyugodtan mondható, hogy a nemesség egy bizonyos szinten nem lokális, hanem egy nagy területet, egy térséget behálózó kultúrát hoz létre, szemben a jobbágyokkal és a nemesi közösséget alkotó csekély birtokú nemességgel, amely jobbágymódra gazdálkodott s ekként is élt. A nemesség és a jobbágyság viszonya így jellemzi tehát a palóc vidéket. Természetesen ennek a felvázolt viszonynak számos változata s a társadalmi képletnek számos következménye is van. Különösen sok nemes volt Gömör, Nógrád megyében, de Heves és Külső-Szolnok megye is igen nagy előszeretettel nemesitett meg végvári katonákat és másokat. . Mivel nincs lehetőségem felvázolni sem palóc tanulmányom finomabb vonatkozásait, csak ki tudok ragadni jellemző vonásokat, a jobbágyságra fordítjuk a figyelmünket. Mindenki úgy tudja, hogy a jobbágyság telkes jobbágyokra és zseliérségre oszlott.' A zsellérek között hazátlan és házas zsellérek voltak, a jobbágyok nagyobb része pedig résztelekkel rendelkezett. Ezek a kategóriák valóban léteztek, hiszen az összeírások ezt részletezik is. De véleményem szerint ezek csak az összeírásban jelentkeztek, s nem valóságos társadalmi csoportok. A Nógrád Megyei Levéltárban alkalmam volt tanulmányozni olyan iratokat, ahol teljes adatfelvétel volt egy bizonyos korszakból (XIX. század első harmada), több metszetben. Láthatóan a társadalom sokkal mobilabb volt, s ha e csoportokat valóságosaknak is fogjuk fel, egyikből a másikba menet igen gyakori volt, attól függően, hogy hány gyerek volt, mikor osztozkodtak, bekövetkezett-e valami hirtelen betegség, elhalt-e egy-két családtag. Ekkor hirtelen lesüllyedt az addig vagyonos jobbágycsalád (pl. kétfertályos) egy másik állapotba, esetleg zsellérré