Petercsák Tivadar szerk.: Palócok régen és ma (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 9. Eger, 1994)

Szabó László: A palóc társadalomról

is vált szinte. Ezekben a kis faluközösségekben a váltás reális, napi valóság volt. Ugyanakkor nem volt valóság maga a kategória, amely az állami, Habsburg adminisztráció összeírási szempontja volt nyugati mintára, s amely a Habsburgok hivatali rendszer megjelenésével gyökeresedik meg Magyarországon is. Természetesen bizonyos jelei az ilyen adózókat csoportokba rendező besorolásnak már hamarabb is megmutatkoznak Magyarországon, mert hiszen egyéb királyaink is bizonyos nyugati típusú adminisztratív rendet vettek át. Egy faluban azonban nem az volt az érdekes ebben az időben, hogy valaki zsellér vagy jobbágy, hanem az, hogy valaki nemes vagy nem nemes. Ez nem a szolgáltatások mennyiségét szabta meg a pillanatnyi helyzet alapján, hanem a család jogát bizonyos mentességre vagy legalábbis kedvezményre. Másfelöl a faluközösség működését nem a jobbágy vagy zsellér minőség, hanem egyéb, a napi életben fontos tényező és emberi viszony szabályozta. Pl., hogy a Pista bácsi a szomszédom-e, vagy családtagom, vagy a rokonom, vagy ebbe a faluba vagy egy másikba való? A paraszti szinten ez volt a meghatározó s nem a jobbágyi vagy zselléri minőség, azaz a hivatalos adminisztráció külső, adófizető szempontú besorolása. Szabó István történész fejti ki, hogy amikor a jobbágyfelszabadítás után létrejönnen az ú.n. úrbéres testületek, amelyekbe beletartoztak a volt jobbágyok, a zsellérek, illetve éppen elkülönülnek az úrbéresek a zsellérbirtokos közösségtől, akkor tudatosul az emberekben, hogy ők kik is lennének. Ma ennek az emlékét gyűjtik a néprajzosok, nem pedig a középkori állapot valós tudati maradványát. Ezért mondtam korábban, hogy a kis hegyvidéki palóc településeken s hangsúlyozom kis településekben, ahol az aprófalvas településhálózat konzerválódott, elsősorban nem a társadalom, hanem a természetes, organikus közösség működött a napi életben. Több falu volt olyan, ahol pap sem volt, s valamely nagyobb parochia fóliájaként működött, s ugyanígy nem volt önálló közigazgatása sem, hanem valahová tartozott. Ennek jelentőségére Manga János is nyomatékosan felhívta már a figyelmet s kimutatta, hogy ezek mintegy régiókat alkotnak palóc területen, bizonyos azonos értékrend köti össze őket. Gondoljuk meg, hogy voltak, ahonnan a