Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Varga Marianna: A turai viselet változása

dereka az öregeknek, ha lehajótak. Az ing nyaka madzaggal megkötve, az újja nagyon bő vót. Bőgatyát hordtak hozzá. Kézzel varrtuk, magunk készítettünk kenderfonalat, avval. A gatyát, inget, ha vászonbúi vót is, kivarrtuk, rojtoztuk, mesterkéltük (azsúros technikával hímzett) és beráncoltuk ... Az édesapáméknak az inge is csupa vászonbul vót, csak később került a vászonhomiba pamut is. Az én öreganyám nyolcvanhat éves vót, mikor meghalt (1902-ben). Nyáron félingbe járt, télen meg ködmön vót rajta. A ruháján semmi díszítés nem vót, csak a ködmön vót cifra. Ződvel vót kivarrva alól és hátul is, a birinyi (jászberényi) szűcsök varrták." Az 1890-es években az asszonyok ruhája még tiszta vászon (féling, pendel), alsószoknya, kötény; a felsőszoknya kékfestő vagy valamilyen olcsóbb szövet, selyem. A menyecskék ünnepen már viselték fejükön, illetve nyakukon a boldogi varrott kendőket. A férfiak ünneplő öltözete a századfordulón nyáron a gyolcsgatya inggel: "... be vót ráncóva apróra, mint a szoknya". Téli viseletük báránybélésű nadrág ködmönnel, amit a vásáron vettek. Az idősebbek az 1920-as évek közepéig nagyon sok vásznat szőttek. Az asszonyok a kisebb gyermekeknek háziszőttes vászonból kezeslábast, nadrágot, kabátot varrtak, amit házilag befestettek sötétkékre. Az első világháború előtt a legények fekete ellenzős posztónadrágot viseltek cingombos mellénnyel, bőujjas fehér, piros-kék hímzéssel kivarrott gyolcsinggel. Az 1900-as évektől a piacozás, a vasútnál történő elhelyezkedés lényegesen jobb anyagi körülményeket biztosított, s ez természetesen öltözködésükön is meglátszott. A vasutasok, gyári munkások nem szívesen öltötték magukra a vászoninget, vászongatyát. Az asszonyok is fokozatosan áttértek a testen kellemesebb viseletű gyolcs ingvállak viselésére. A házivászon használata az első világháború után szinte kizárólag a háztartási textíliákra korlátozódott. A legények között ünneplő öltözetként elterjedt a fehér nadrág, fiatalabbaknak világoskék, idősebbeknek sötétkék blúzzal. Gólya András (született 1914-ben) édesapjától úgy hallotta: "... legény csak az lehetett, aki fehér nadrágot viselt". Csak akkor húzhatta fel, ha már kaszálni járt (tehát bírta a kaszát, arató volt). A fehér nadrág és a zubbony az ő korukban a vasútratörekedést jellemezte. "A 30-as években nagyon sokan szerettek volna vasutasok lenni. A vasút évenként ruhával látta el őket, így az órabéresek közt, aki valamit adott magára, az