Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Varga Marianna: A turai viselet változása

igyekezett legalább zubbonyt és sapkát venni a kinevezett vasutasoktól, hogy tetszelegjenek a lányok előtt. A fiatalok bordó színű bársonygallért varrattak a zubbony nyakára, ami különben csak a vasúti főtisztviselőknek járt. Később már nemcsak az órabéres vasutasok, hanem a parasztlegények is csináltattak vagy vásároltak zubbonyt. Négyöt év leforgása alatt azt vettük észre, hogy minden fiatal legény fehér vagy sötétkék nadrágban és kék zubbonyban jár..." A turai férfiviselet így lett országosan egyedülálló a vasutas egyenruhát utánzó öltözetével, melyet a helybeli magyar szabók készítettek el a turai legényeknek. Tóth G. Mihály (1897-1970) haláláig viselte a kék zubbonyt a fekete nadrággal, fehér gyolcsinggel. Volt szép fekete ünneplő öltözete, de nem szívcsen öltötte magára. Utolsó kívánsága szerint 1970 augusztusában kék zubbonyban, fekete nadrágban, fehér gyolcsingben temették cl. Régies formájú kalapját beletették a koporsóba. A turai női viseletre a századfordulótól a gazdagon hímzett fehér, fejre való és nyakba való kendő a jellemző, az utóbbinak tündöklő fehérségét a vállon egy-egy pirossal kivarrt tulipán emeli ki. A fehér varrott vállkendőkct és a színes, rojtos selyemkendőket vasárnap és jeles ünnepeken viselték a bőujjas gyolcs ingvállhoz, az ezüstcsipkével díszített fekete-kék-zöld virágos brokát- vagy atlaszselyem pruszlikhoz. A menyecskék öltözetéi sajátos, nagy félkörív formájú arany- és czüslcsipkés virágos brokátfékető egészítette ki. Az úgynevezett "konty" (főkötő) az öregebbeknek betakarta a fülét. Az 1920-as évek második felében a "konty" hátracsúszik, a fület szabadon hagyja, s ettől az időszaktól kezdődően két kapoccsal erősítik a fejhez. "A konty alsó lapja volt nagyobb, most a felső lesz az. A konty inkább fölfelé állt, a fékető vízszintesen." Az új menyecske az aranycsipkés "féketőt" esküvője utáni vasárnapon vette fel, fejét fehér fátyollal borította be, később fehér varrott vagy selyemkendőt kötött. Mikor mulatságba mentek, csak "féketőt" visellek. A menyasszonyok öltözete az 1910-es évektől tiszta fehér gyolcsból készült. Általános szokás akkor, hogy a szülők a 12-14 éves máriáslány részére úgy szabják ruhájukat, hogy az majd menyasszonyi ruhául, s ha egyszer majd eljön annak az ideje, halálravalónak is megfeleljen. A Néprajzi Múzeum Textilgyűjteményében található Sára Józsefné Lajtos Ilona (1895—1973) teljes menyasszonyi öltözete.