Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)
Varga Marianna: A turai viselet változása
gaszkodott, régi szokás szerint hajfonatát lánysága külső jelének tekintette. A női viseletben az ingváll mellett új ruhadarab terjedt el: a "bujka", ez eleinte szövetből készült és az ingváll felett viselték blúz gyanánt. Majd az 1910-es évektől fokozatosan ingváll helyett is viselik selyemből, szövetből, gyolcsból, amelyet hímzéssel is díszítenek. Az 1920-as évektől a "bujkákhoz" mind kisebb és kisebb kendőt kötnek, de felvehették már kendő nélkül is. Az alsószoknyák száma szaporodik, szélét piros posztóval szegik fel, a felső szoknya rövidül, vonalaiban követve a palóc szoknyák felöltési módját. Kötényük kékfestő, fekete klott. Lakodalomban, a főzésben segítők fehér hímzett szakácskát viselnek mind a mai napig. A szín- és formaérzékük kiváló. A nagylányok, menyecskék a legjobban a piros-kék vagy zöld posztó (10 cm-es távolságban fekete harántcsíkozással) és a fekete selyem aranysíkos szoknyát kedvelték apró hajtásokba szedve. Ehhez tavasztól őszig nagyobb ünnepeken fehér gyolcs ingvállat, hűvösebb időben bujkát hordtak. Például a kék selyem almás-virágos pruszlikhoz fehér varrott, nyakba való kendői és kék selyem virágos kendőt visellek ezüst csipkés, "nagyalmás" virágú főkötővel. A piros szoknyához illett a fehér-kék vagy zöld "bujka" is a fekete selyem vagy "liszter" köténnyel. Szigorú rend szabályozta a köznapló, az 1., 2., 3., 4. vasárnapi, délelőtti, délutáni és a nagy ünnepekhez kötődő viselet hordását. Karácsonykor, húsvétkor és pünkösdkor első nap fehér varrott kendőt kötöttek a fejükre és színes virágos, rojtos, selyem nyakba való kendőt borítottak a vállukra. Nagy ünnep másnapján, farsangvasárnap a fehér varrott, nyakba való kendő alól átvilágított az ezüstsujtásos, zöld vagy kék, virágos "selyempruszlik". Az arany- vagy ezüstcsipkés "fékető" fölé kék vagy zöld, széles cifravirágú selyemkendő illett, A turai gyöngyösbokrétások ünneplő öltözete hasonló volt a farsangvasárnapihoz, de a fékető fölé kendőt nem kötöttek. Karácsony másnapján féling helyeit lila vagy kék, virágos "selyembujkát" vettek fel virágos kasmírkendővel és világos színű vagy fekete teveszőr kendővel. A gépi hímzés pótlását szolgáló, virágos selymek kézimunkával történő pótlása Talk G. Mihályné személyéhez fűződik. A fehér "gyolcsbujka" félünneplőként való viseletét az 1930-ban készült, iskolai évzárót ábrázoló fénykép is bizonyítja. Az 1960-as évekig szívesen visellek a lányok és a menyecskék a tarka hímzéssel díszített "gyolcsbujkát".
