Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Varga Marianna: A turai viselet változása

Az asszonyok-lányok az 1950-es, 1960-as évekig megtartják nemesen egyszerű öltözetüket. Viseletben 1959-ben esküdtek utoljára a menyasszonyok. A menyasszonyokat továbbra is Tóth G. Mihály né öltöztette, mint például tanítványát, Benke Teréziát 1959-ben Heintz Henrikné, az Export Háziipari Szövetkezet művészeti vezetője jelenlétében. A férfiak 1945 után hagyták el vasutas öltözetüket, s követték a városi divatot. Napjainkban Túrán már csak az idősebb asszonyok ragaszkodnak hagyományos öltözetükhöz. A fiatalok színpadi kosztümként megőrzik, és ünnepélyes alkalmakkor szívesen magukra öltik. 1973-ban néhány színes felvételt készítettünk a turai viseletről. A kislányok, a nagylányok, a középkorú és az idősebb asszonyok készséggel öltötték fel a rekonstrukció céljából készülő felvételekhez viseletüket. Meglepő volt számomra, amikor menyecskekorú asszonynak több mint 30 év távlatában ugyanúgy öltöztek fel a színpadi szereplésre, mint akkor tették, amikor a Gyöngyösbokréta együttessel léptek színpadra. Az aranycsipkés "fékető", piros posztószegésű szoknyák, a virágos "selyempruszlik" s "féling" és a kasmírkendő jobban öregítette viselőjét, mintha a korának megfelelő öltözetet választotta volna régi ruháiból. Irodalom Fél Edit é. n. Turai viselet. In: Néprajzi Értesítő XXIX. 1937. 84-105. Varga Marianna 1982 Régi turai hímzések. Hímzéssel díszített textilek. Budapest