Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Bevezető

BEVEZETŐ Boldog község népét mindenekelőtt a fehérhímzés és színes ünnepi viselete révén tartja számon a néprajzi szakirodalom. Az 1931-től 1946-ig működő boldogi Gyöngyösbokréta-csoport értékes hagyományanyagot képviselt, mely nélkülük talán feledésbe ment volna. Boldog azok közé a községek közé tartozik, melyek lakói igen sokat tesznek a néphagyomány megőrzéséért. Ma is működik itt hagyományőrző népművészeti csoport, a falu tájháza pedig a népi anyagi kultúra tárgyait őrzi. A TIT Heves Megyei Szervezetének néprajzi szakosztálya 1989. május 26-án néprajzi lájkonfcrcnciát rendezett Boldogon. A konferencia résztvevőit Cserkúti István, Boldog Község Tanácsának elnöke köszöntötte, s bemutatta településüket. Az előadások a község történetének és népeidének egy-egy részletét ismertették. Szántó Lóránt Boldog történetének néhány fejezetét villantotta fel. Dr. Varga Marianna a boldogi és a turai hímzések gazdagságát mutatta be. Dr. Cs. Scliwalm Edit a boldogi kalendáris és az emberélet fordulóihoz fűződő népszokásokat gyűjtötte össze előadásában. A hatvani Bajza József Gimnázium honismereti szakkörének tagjai névtani pályamunkáikkal ismertették meg a közönséget. Hernádi Beáta és Molnár Márta a ragadványnévadással, Csordás Anita a keresztnévdivattal, Márta Beáta és Toman Anikó pedig a kereszt- és becenévdivattal foglalkozott dolgozataikban. Az előadások után a vendégek megtekintették a tájházat, melynek udvarán a hagyományőrző csoport tartott színes népművészeti bemutatót.