Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Cs. Schwalm Edit: Boldogi népszokások

varra, mint máshol, adományokat gyűjteni, csak a falut járták körbe énekelve: Mi van ma, mi van ma, Piros pönkösd napja, Holnap lesz, boldog lesz A második napja, Andriás, bukrélás, Jól meg kösd a lovadnak zabláját, Ne tapossa le a pünkösdi rózsát.

1

^ Pünkösd másodnapján, a litánia után köszöntötték a pünkösdi rózsát. Az életkorhoz kapcsolódó szokások A kisgyermek születése köré csoportosuló hiedelmek és szokások nagy része még ma is megtalálható. Egy részük az évtizedek során átalakult, megváltozott. A XIX. század végén, a XX. század elején a terhes asszonyt a szülés előtt egy-két héttel a fölkötő lepedő (sátoros lepedő) alá fektették. Egy díszesen hímzett lepedővel körbevett ágyban feküdt a fiatalasszony. A lepedő sarkába fokhagymát kötöttek rontás ellen. Az újszülöttet is nagyon védeni kellett a rontástól és különösen attól, hogy el ne cseréljék. Ezért az anyának nem lehetett a házból kimennie, a küszöböt átlépnie, míg a templomban be nem avatták a gyermekes anyák közé. Ha csúnya volt a gyerek azt mondták az öregek: "de csúnya ez a gyerek, vátolt gyerek ez, biztosan kicserélték az éccaka!"^ Hogy megóvják az újszülöttet, olvasót tettek a pólyába. A gyerek keresztapjának, a komának, a férj legénykori barátját kérték meg. Megitták a komaáldást: "kiparancsoltak" egy hordó sört vagy 10-20 liter bort a kocsmába, s mindenkit megkínáltak, aki ott volt. A koma felesége lett a keresztanya. Ha még nőtlen volt, egyik lánytestvére vagy az édesanyja keresztelte meg a kisbabát. Kb. az 1940-es évektől már a rokonság közül választanak keresztszülőket. A fiatal pár minden gyerekének ők lettek a keresztszülei, bérmálásnál a bérmaszülők is. A keresztanya figyelemmel kísérte keresztgyerekei fejlődését. Ha a lány férjhez ment, lakodalmára ő készítette a cifrakalácsot, 6