Bereznai Zsuzsanna szerk.: Tanulmányok Boldog történetéből és néprajzából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 7. Eger, 1990)

Cs. Schwalm Edit: Boldogi népszokások

Az éjféli mise előtt jártak a lányok, a legények, valamint külön csoportban a gyerekek karácsonyt köszönteni. Végigjárták a házakat. A kapuban mondták el a karácsonyi köszöntő verset: Karácsony este éccaka Mit láttál pajtás álmodba? Öröm közt szélnek fújdogál, Mer egy szép angyal kiabá' Amott egy istálló ajtó nékíV Benne három barom egyedit' Szénán és szalmán legelnek, De nem tudom, mitől félnek, Nohát csak pajtás ballagjunk, Odáig semmit se szóljunk, Adjuk szivünket Istennek, Hogy üdvözítse lelkünket! A végén még elénekelték: Kiskarácsony, nagykarácsony, Kisült-e már a kalácsom, Ha kisült mán, adják ide! Hagy egyem meg melegibe! - "Dicsértessék a Jézus Krisztus, Hála légyen az Istennek, hogy meg hagyta élni Karácsony napját erővel, egészséggel, lélek üdvösséggel!"

6 A köszöntőknek kalácsot vagy egy kis pénzt adtak. A népszerűbb, leggyakoribb névnapokon, például István, János vagy József, szintén elmentek egy kis adományért névnapot köszönteni. Karácsonyfát a XX. század elején kezdtek el állítani a parasztházakban. Boldogon kis borókafenyőt díszítettek fel pattogatottkukorica-lánccal, szalagóriás süteménnyel, mézeskaláccsal. (A mézeskalácsot a december 8-i búcsúban szokták megvenni.) Ha tudtak, egy kevés szaloncukrot is vásároltak. Akinek nem volt pénze karácsonyfára, az asztal fölötti függőlámpára akasztott néhány szem szaloncukrot. A gyerekek karácsonyi megajándékozása a XX. század elején még nem volt szokás. A karácsony előtti időszakra esik egy egyházi szokás is, a Szentcsaládjárás vagy szálláskeresés. A karácsony előtti kilenc estén át mindig másmás háznál gyűltek össze a vallásos asszonyok és imádkoztak.