Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai
a tájnak még ez volt a neve. Tapasztalataim azonban arra vallanak, hogy a név időközben elévült, feledésbe ment, és helyébe a Hegyhát lépett. Lehet, a változást az idézte elő, hogy a falvakat egykor körülvevő erdőséget a 18. század óta annyira megritkították, kiirtották, hogy táj meghatározó jelentőségét elvesztette, az erdő helyén csak kopár hegy maradt, és a vidékre ez vált jellemzővé. Nézetem szerint így lett az Erdőhát névből Hegyhát. Az Eger patak forrásvidékétől északra eső táj több kistájra oszlik. Nyugatról kezdve, a Szlovákiához tartozó Erdőháttól keletre első a Hangony és a Hódos patak völgye, második az előbb tárgyalt Hegyhát és harmadik a református falvak vidéke a Szilvás és Bán patak völgyében és környezetében. Az 1968-ban elkezdett palóckutatás keretében tervszerű vizsgálatokat csak néhány helyen végeztünk: a Hódos patak völgyében Borsodnádasdon, a Szilvás völgyében Szilvásváradon és a Bán patak körzetében Tardonán. A Palócföldi lakodalom című, 1987-ben megjelent könyvemhez azonban kiegészítő adatokat gyűjtöttem Hangony, Szentsimon, Arló, Csernely, Sáta, Borsodbóta, Uppony, Sajómercse, Mályinka és Dédestapolcsány községekben. Ennek a tájnak lakodalmi szokásait Istvánffy Gyula dolgozta fel először 1911-ben. A Borsod-Miskolci Múzeum és Közművelődési Egyesület megbízásából 1909-ben 14 „palóc" községet látogatott meg abból a célból, hogy megvizsgálja, népszokásaik és életmódjuk ugyanolyan-e, mint a mátraalji palócoké? A táj népe, amelyet Istvánffy szavaival barkónak is neveznek, az ő véleménye szerint a mátrai palócokéhoz hasonló kultúrát hordoz abban az esetben is, ha vallásuk nem katolikus, hanem református. Istvánffy a három kistájból kettőn vizsgálta a lakodalmat, de nem egyenlő intenzitással. A Hegyháton 8, a református völgyekben 5, és az egri völgyben 1 településen végzett kutatásokat. Amint láthatjuk, ezek a kutatóhelyek több kistáji kultúrát, hagyományt képviselnek, de közöttük Istvánffy csak kisebb különbségeket, kulturális eltérést tapasztalt, s még a reformátusok lakodalmát sem találta másnak, mint a többit. 5 5. Ish'ánffy Gyula 1911. 162-163. Kutatópontjai a Hegyháton: Bóta, Sáta, Uppony, Csokva, Omány, Mercse, Királd, Csernely; részben református községek: Bánfalva, Bánhorvát, Dédes, Nagyvisnyó, Szilvásvárad; az Eger patak völgyében: Bélapátfalva
