Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

A Palócföldi lakodalom című saját könyvem és Istvánffy Gyula 191 l-es leírása mellett a hegyháti barkó és a református palóc menyegzőre adatokat szolgáltat még néhány kézirat és a Barkóság monográfiája.

6 Mellettük felhasználható még egy leírás Gömörből, amely földrajzilag nem azonos tájunkkal, de szomszédos vele, és joggal feltételezhető, hogy az 1827-ben leírt lakodalom régies elemei tájunkon sem voltak ismeretlenek.

7 Ebben az előadásban arra törekszem, hogy az említett források alapján jellemezzem a barkó-református palóc lakodalmat, és összehasonlítsam ezt a mátraalji, középpalóc típussal. Amint látni fogjuk, a barkó és a református palóc között is vannak eltérések. A rendelkezésemre álló idő és tér nem elégséges arra, hogy a lakodalmi szokásrend teljes szerkezetét és cselekvéseit végig szemmel kísérjem, csupán azokat a mozzanatokat, szokáselemeket választom ki a többi közül, amelyek tájunk szokásainak jellemzésére a legalkalmasabbak. Az önálló párválasztás lehetőségét kizáró, megelőző szokás, amely szerint a szülők fiukat, lányukat egészen kis korukban egymásnak szánják, tájunkon is élt (Csernely). Északkelet-Heves megyében összekapcsolódott ez a májfaállítással úgy, hogy a kisfiú a kiszemelt 2-3 éves kislánynak - apja segítségével - rendszeresen májfát állított. Sajnos, nincs értesülésem arról, hogy a gyermekkori májfaállítás megvolt-e a Barkóságon, de valószínű, mert Hevesnek éppen a Barkósággal érintkező részein a legintenzívebb.

8 A lány kezének megkérése, a keretes napjainkban már általában összeolvadt az eljegyzéssel, de századunk első felében sok helyen még önálló cselekvés volt. Különbség látszik abban, hogy kik vesznek részt az eseményben, mert a mátrai típusban a legény anyja a főszereplő, de a barkóknál a szülők, esetleg a keresztszülők mentek kéretni. Az eljegyzés hagyományos neve mindenütt - tehát az egész Palócföldön - kendő vagy kendőváltás, ami a jegykendő hajdani fontos szerepére figyelmeztet. Egykor, vagyis a tridenti zsinat (1563) előtt a házasságkötés egyházi vagy világi hatóságok részvétele nélkül zajlott le, és ennek a pogány rítusokkal bővelkedő eskü6. Komoróczy Miklós PA 300-73; Gál Gyula ENA 1161; Kovács József?A 455-75; Paládi-Kovács Attila 1982. 7. B. S. (Balogh Sámuel) 1827. 8. Bakó Ferenc 1966. 290-291.