Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Viga Gyula: Legeltetés és pásztormigráció a Bükk hegységben

matyóföldi adatai nem sajátos példák,

14 hanem egy táj állattartó hagyományának általános jellemzői. A nyári hónapokban nem csupán az alföldi legelők jelentették a bükki falvak állatállományának takarmánybázisát, hanem a hegység belső, erdei legelőik is. A kincstári uradalom jelentős jószágállományt fogadott a legelőire, melyekről alkalmanként pontos kimutatásokkal is rendelkezünk. 1870-ben például a diósgyőri nyári legelőt felsőgyőriek, a szentléleki legelőterületet pedig mályinkaiak vették bérbe.

15 1872-ben az erdészet kijelölt erdőrészeken (Farkasnyak, Vereskő, Nyárújhely, Kis-Csipkésárnyék) nyári legeltetése 572 hold legelőt adott bérbe Mályinka község lakosainak, amelyen azok 80 szarvasmarhát és 80 sertést tartottak.

16 Az erdészet 1869-es elszámolása arról tanúskodik, hogy augusztus hónap folyamán 1200 juhot és 60 db sertést is legeltettek a területén.

17 Földes László kutatásaiból tudjuk, hogy az első világháborúig a Bükk-fennsíkra is fogadtak növendék szarvasmarhákat nyári legelőkre, a Pallavicini-birtokra. Tavasszal hajtották fel a, gulyát (kb. 540-550 db állat), s általában november végéig legeltették őket, pénzért adva a legeltetés jogát. Vannak adataink arra vonatkozóan is, hogy a Bükk hegység erdeibe az Alföldről is hajtottak fel nyári legelőre nyájakat, főleg juhokat.

18 Mindez azt jelzi, hogy a Bükk hegység és az Alföld között sajátos kapcsolat létezett a pásztorkodásban, mely a két nagytáj legelőterületeinek, illetve legeltetési lehetőségeinek kiegyenlítődésében nyilvánult meg. Úgy tűnik azonban, hogy - a nyári legelők vonatkozásában - elsősorban az Alföld képezte a hegyvidék takarmánybázisát, jelentette annak tartalékát. A Bükk hegység esetében - elsősorban növényföldrajzi okok miatt - nem számolhatunk a magashegyi pásztorkodás azon formáival, ahol a hegyi legelők nyári fútermése biztosítja a vándorló állatcsapatok takarmányát. A középhegységi terület sajátos formájáról van itt szó, amely átmenetet jelent a magashegyi (kárpáti és alpesi), valamint az alföldi pásztorkodás között.

19 14. Herkely Károly 1937. 477. ' 15. Diósgyőri Erdőhivatal iratai. B.-A.-Z. Megyei Állami Levéltár. 16. Diósgyőri Erdőhivatal iratai 14/1872. 17. Diósgyőri Erdőhivatal iratai 111/1869. 18. Szabadfalvi József'1972. 129-130. 19. Földes László 1957. 149. skk.