Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Viga Gyula: Legeltetés és pásztormigráció a Bükk hegységben
A felesleges legelővel rendelkező uradalmak, bérlők és juhászok nyári tartásra (nyaraltatás) fogadták a legelővel nem rendelkezők juhait. A fejős juhokért az állat tejhozama volt a fizetség, a fiatal állatokért pénzt kértek. Az igázott, ház körül tartott állatok nyári legeltetését változatos módokon biztosították. Gyakorlat volt az éjszaki kihajtás a legelőre, az árokpartok végiglegeltetése, s igen gyakran a tilosba való behajtás is. 2. Makkoltatás: A pásztormigráció, az állatállománnyal való vándorlás sajátos formája volt a makkoltatás, amely a közelmúlt növényföldrajzi viszonyai mellett a hegyvidékek állattartásának sajátossága. A Bükk hegység területén a XV. századtól adatolható a sertések makkoltatása, 20 s gyakorlata egyes falvaknál egészen a második világháború éveiig fennmaradt. Az uradalmi és kincstári erdők rendszeresen fogadtak sertéseket más falvakból, gyakran más tájakról is ritkás tölgyeseik makktermésére, de a szomszédos falvak közötti kapcsolatokat is jól kitapinthatjuk a községi erdők vonatkozásában. Történeti forrásaink és múlt századi, statisztikai adatok azt jelzik, 21 hogy a Bükk hegység erdeiben a sertésmakkoltatásnak éppen olyan nagy jelentősége volt, mint a Zempléni-hegység, 11 a Mátra 13 valamint a Cserhát 1 * területén. A makkos erdők által biztosított takarmánybázis jelentős pásztormigrációt indukál mind a tájon belül, mind a nagytájak, főleg az Alföld és az Északi-középhegység között. Amíg azonban a közel eső falvakból egy-két tucat sertést a makkos erdővel rendelkező falvak is fogadtak a saját nyájuk mellé, a nagyobb volumenű migráció, egész sertéscsapatok makkra való hajtása elsősorban az uradalmi, illetve kincstári erdők kiterjedt területére volt lehetséges. Az uradalmak és az állami erdészet minden nyár végén felmérték az évi makktermést, s annak arányában határozták meg a kihajtható jószágok számát. A makkra főleg sertése20. Szendrei János 1904. 79-80. 21. Fényes Elek 1851.1. 102., 213. II. 245. III. 198., 272. IV. 179.; Viga Gyula 1985. 351-356. 22. Szabadfalvi József1968a 62-75. 23. Petercsák Tivadar 1984. 472. skk. 24. Zólyomi József \9S5. 238-241.
