Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Viga Gyula: Legeltetés és pásztormigráció a Bükk hegységben

LEGELTETÉS ÉS PÁSZTORMIGRÁCIÓ A BÜKK HEGYSÉGBEN Viga Gyula A magyar néprajzban hagyományosan megkülönböztetett figyelem irányul az állattartás-pásztorkodás problémái felé. A kutatók jelentős része nem egyszerűen a tradicionális kultúra e sajátos területét vizsgálta idevágó kutatásai során, hanem ennek mentén igyekezett mélyebbre hatolni a hagyományos műveltség szerkezetébe, s annak általánosabb vonatkozásaira is választ keresett. Ennek okai mélyen gyökereznek a magyarság történetére, életmódjának változására vonatkozó vélekedések, és tudományos eredmények főbb gondolataiban, eredménye pedig az a jelentős szakirodalom, amelyet ma már szó szerint könyvtárnyinak nevezhetünk.

1 Mindez persze nem jelenti, hogy a magyar néprajz e területe nem lenne adós kulcsfontosságú kérdések megválaszolásával (a magyar pásztorkodás típusainak körülhatárolása és összevetése a nagy európai pásztorkodási formákkal, az egyes állatfajták monográfiáinak elkészítése stb.), s azt sem, hogy a magyar nyelvterület egészéről kellő mennyiségű információ állna rendelkezésünkre. Szembetűnő pl., hogy a kutatók többsége az Alföld területének hagyományait vizsgálta, s lényegesen kevesebb figyelmet kapott a hegyvidéki területek kultúrája, benne az állattartás hagyományai.

2 A pásztorkodással, állattartással foglalkozó néprajzi és agrártörténeti kutatás igen fontos eredménye az állattartási és földművelési rendszerek kapcsolatának, összefüggéseinek felismerése, s annak feltárása, hogy a különböző pásztorkodási típusok lényegében 1. Földes László 1963. Az elmúlt két évtized ugyancsak jelentős számú publikációt eredményezett ebben a kérdéskörben. 2. Andrásfalvy Bertalan 1976-78. 95-96.; Zólyomi József1985. 229.