Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))

Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai

koztatást.) Abból kiindulva, hogy a hérész és változatai a Felföldön az Egcr-Putnok vonalig használatosak, innen keletre és délre pedig helyette a kárlátó szerepel, úgy véljük, hogy ez a szó palóc-barkó sajátosság. Egyébként Hunfalvy János is kérésznek nevezi ezt a „palóc" szokást. Bármennyire regionális szokáselemnek tekinthető a hérész, ennek is vannak lokális változatai, így a Bükkalján is. A hérész csak akkor indulhat el, ha meghívják. Tájunkon - és elsősorban a reformátusoknál - a meghívás fő indoka az, hogy a menyasszony násznagya mondja el az áldást. Napjainkra a hérész erősen megkopott, egyszerűbb lett, s ezzel kapcsolatosan említhetem meg, hogy pl. Tardonán már csak a násznagyot és a mellette ülőt hívják meg, s így a násznép kettéválik. Néhányan elmennek a násznaggyal, de az aszszonyok zöme külön csoportban - mint fej fokosok - látogat j ák meg a menyasszonyt, és közülük egy asszony a kapuban belépőverset mond. Ezután szétosztják a menyasszony kalácsajándékát, táncolnak, esznek, isznak, és a végén ők is kapnak „ajándékot": telerakják kosaraikat tégladarabokkal, kiscicával és egyebekkel. Mályinkán is kettévált a hérész, kisebb csoportjuk, a ládások csengős kocsin ládákban vitték a kalácsféléket, és csak őutánuk mentek a hérészesek, akik pénzajándékot adtak a menyasszonynak. A lagzisoknak a hérészesekkel szemben táplált ellenszenve a Mátraalján pl. abban nyilvánul meg, hogy „ellenség" módjára kezelik, a Bükkalján pedig kifüstölték őket úgy, hogy paprikát hintettek a tűzre és ilyen hangulatú nótákat mondtak: Ha ittatok-ettetek, Innen bizony menjetek. Félig van már a hordó, Nem éri be a lopó! (Csernely, 1988. Bakó F. gyűjtése) Ezt a szöveget egyébként a lakodalom legvégén is alkalmazni szokták, és a vendégüldöző nóták közé tartozik, amelyekből szép gyűjtemény található a Magyar Népzene Tára harmadik kötetében. Szükséges még megemlíteni, hogy Balogh Sámuel 1827-ben kiadott lakodalmi leírása gömöri vonatkozású ugyan, de a hérészről írottakról feltételezhető, hogy tájunkon sem voltak ismeretlenek. Az egyik szokáselem az, hogy a hérészeseket a menyasszony a ház ajtajában várta és kötényébe szedte saját rokonainak, násznépének pénzajándékát. A menyasszony fejét, arcát azonban előbb kendővel