Bereznai Zsuzsanna - Viga Gyula szerk.: Fejezetek a Bükk-vidék népi kultúrájából (Néprajzi tájkonferenciák Heves megyében 6. Eger - Miskolc 1988))
Bakó Ferenc: Az erdőháti lakodalom sajátosságai
betakarták és csak akkor mutatták meg nekik, ha már a hérészpénzí megfizették. Gömör megyében a héreszesek csapatában a nyoszolyóasszony egy különös „hérészes korsót" vitt, amelynek őszinte, szókimondó dekorációja alapján feltételezhető, hogy egykor az elhalást körülvevő rítus kelléke lehetett. A lakodalom egyik fontos eseménye a menyasszony ajándékainak szétosztása, amelyek nem ételneműek, hanem tárgy jellegűek, leginkább kendők. Az esemény, amit a centrális palóc tájon osztogatónak neveznek, a lagzi szokásrendjének több helyén lehetséges, de tájunkon leginkább a menyecsketánc és a hajnali tűztánc után következik. A kalácshoz hasonlóan, a kendőket is két legény, vállra vett rúdon viszi végig a falun, és úgy osztja szét a menyasszony. Az osztogató is része lehetett egykor a pogány esketési szertartásnak, mert az átadó és a megajándékozott mondókája 1827 óta lényegében nem változott. Istvánffy így írja le: előbb a menyasszony vagy megbízottja azt kérdi, hogy örül-e az illető az ajándéknak? Erre pedig a megajándékozott a következőképpen válaszol: „Örülök, örvendek e csekélybeli ajándéknak, de még jobban az új házaspár becsületinek. Ha Isten életemet hosszabbra nyújtja, halálomat halasztja, megszolgálom jóbul, nem rosszbul." 18 Tájunkon a szokás ma is él, Borsodnádasdon és Tardonán a kendő mellett hímzett kötényt is ad a menyasszony, amiket Tardonán egyházi esküvőre menet mindenki fel is ölt. Ez az új szokás a bükkalji lakodalom egy további sajátossága. A hagyományos palóc lakodalom legismertebb jellemzője a hajnali tűztánc, melynek két formájáról van tudomásunk. Az egyik a Karancs-vidéktől keletre eső területen, körülbelül Heves megye határáig, a lakodalmas ház előtt, az utcán rakott tűz átugrálása, amit többnyire menyasszonyporkolásnak neveznek. A másik forma a palóc táj keleti szélén, a Barkóságban és az innen keletre fekvő területen szokásos. Ennek neve hajnaljárás, ami nemcsak nyelvjárási, hanem tartalmi eltérést, különbséget is jelent. A hajnaljárás során nemcsak a lagzis ház előtt raktak tüzet, hanem a település több pontján is, vagyis a szokásban résztvevők végigjárták az egész községet és mindenhol meggyújtották a magukkal vitt szalmát, ahova feltételezésük szerint a fiatal menyecske el fog majd menni. A hajnaljárást már 1827-ben megemlítik Gömörben, tájunkon pe18. Istvánffy Gyula 1894. 48.
